Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Függelék
BOLGÁR JÓZSEF BESZÉDE. 405 Ellenséged bárha százszor annyi volna, Oh, mikint lehetne, hogy e drága földön Mintamennyitösszetorlasztanak nyakadra: Szolganép csoportja tort vigadva üljön? Törj előre bátran, nem lehet veszitned 1 Oh, mikint lehetne, hogy e drága földön Mert veled van Isten, ő leszen vezéred !. . Árpád népe újra rabigába nyögjön ? Szent föld a’ magyar föld, ősi vérnek ára, Hogy szeretteinket dúlja, ölje, vágja, Áldva néz az Isten minden szemporára. Gyilkos ellenségünk véres cimborája 1 . . A’ hol állsz,hová lépsz,szentelt sirhalom van, Oh ha őseidnek vére foly eredben, Testvérid nyugosznak eltemetve abban. 'S szép hazád szerelme ég magyar szivedben: * Kelj föl, kelj magyar nép, mentsd meg szép hazádat! Kelj föl, kelj, ’s kövesd a’ bajnok ősapádat I!‘) Ha ekép leszünk lelkesülve, ekkor a haza mentve lesz ; és élni fog a magyar még tovább is az isteni gondviselésnek oltalma alatt, melynek — úgy látszik, hogy — ő választott kedvencz gyermeke. E honnak magas pártfogónéja szinte reményt nyújtva mosolyog felénk ezredeink diadalmas zászlóin, folyamodjunk hozzá is, hogy hű magyar népét a szerencse, győzelem, és dicsőség új babéraival halmozza. Most pedig „Te hozzád fordulunk mindenható Úr Isten! ki a’ népek sorsa fölött atyai szeretettel őrködöl, tekints irgalmas szemekkel veszélyektől környezett magyar hazánkra; terjeszd ki hatalmas védkarodat annak határai felett; engedd háborítlan bekében bírnunk e hont, mellyet atyáink áldásodból nyertek, és annyi századokon át szent nevedben folytatott harezok között híven megőrzöttek, hol őseinknek, szüléinknek, rokoninknak, barátinknak tetemei pihennek, és várják angyalodnak felköltő szózatát. Jussanak elődbe ellenséges hadakkal sanyargatott fiaidnak fájdalmas fohászai. Tekintsd az Ínséget és nyomort, melly reánk nehezedett; és tekintsd az ártatlan vért, melly naponkint ontatik és fölkiált igazságos ítélő székedhez! Te ki szent vagy, és nem tűrheted az álnokságot, szégyenitsd meg az önkényt, melly föl kelt ellenünk, hogy a törvényt, igazságot, és szabadságot letiporja. — Áld meg a jó tanács leikével azon férfiút, ki e nehéz napokban hazánk igazságos ügyét vezérli, és áld meg minden elöljáróinkat, hogy a te sz. akaratod szerint cselekedjenek mindenekben. — Önts egyetértést és testvéri szeretetet e hon minden polgárainak szivébe, ne engedd megfogamzani a gyűlölség egyenetlenség magvát, mellyet ellenségeink hintenek és ápolnak közöttünk. — Te vagy a seregek*) Ezt a költeményt Szabó Imre, a Kath. Néplap szerkesztője irta. Tíz versszakból áll és a Néplap 1848. december 28-iki számában jelent meg. T. I.
