Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Függelék
BOLGÁR JÓZSEF BESZÉDE. 401 42. szám. Bolgár József beszéde.1) MELLYEL MAGYARHON FÜGGETLENSÉGÉNEK ÖRÖMÜNNEPE ALKALMÁVAL KRISZTUS URUNK MENNYBE MENETELE NAPJÁN MONDOTT A VÁCZI SZÉKESEGYHÁZBAN 1849. ÉVI MÁJUSHÓ 17-ÉN BOLGÁR JÓSEF VÁCZI PAPNÖVELDE! TANULMÁNYIGAZGATÓ. Az Úr Jézus pedig minekutánna szóla nekik, felvéteték menynyekbe, ’s ül az Istennek jobbja felől. Márk 16, 19. A szent hajdan történetében olvastam, hogy sz. Anselm canterbury püspök kiment egyszer egy szép tavasz reggelén néhány ifjú paptársaival a mezőre; a magasan kékelő égnek tiszta azúrja magasztos mennyei érzelmekkel tölté be a gondolatokba elmerült tisztes ősznek kebelét; egyszer egy gyermeket pillantott meg követőivel, ki azzal mulatá magát, hogy egy pacsirta lábaira fonalat kötött, s’ hagyá őt olly magasra repülni, mennyire csak a fonálszál engedé. Anselm derült lelkét mély szomorúság fogta el e jelenetre, ’s miután úgy tetszett neki mintha ifjú követői kedvöket lelték volna a gyermeknek ezen játékán, hozzájuk fordult, ’s igy szólott nekiek: „Ahelyett, hogy gyönyörködtök e látványon, fontolnátok meg inkább, hogy ez az ember szellemének sorsa e világon/“ Az akarat, a jóra és nemesre való hajlam, mellyet Isten kebelünkbe oltott, ezek a mi szárnyaink; vannak az életben pillanatok, mellyekben akaratlanul is fölemelkedik lelkünk az Istenhez, hogy vigasztalást leljünk nála e földi élet viszontagságai között; de nem sokáig tart ez ihlet, mert bilincsek vannak lábainkra verve, melyek visszarántanak a föld porába ismét bennünket; és e bilincsek a földi élet gondjai és viszontagságai! Azonban, mivel ezen lelki fölemelkedés nélkül életünk halál *) A 179. laphoz. 26