Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Függelék
402 VÁC TÖRTÉNETE 1848— 49-BEN. inkább mint élet; mivel az ember valódi boldogságát csak Istenben találhatja föl, ki sorsunkat atyai gondviseléssel intézi; mivel nála nélkül az életnek minden örömei csak mulandók ; ezért Üdvözítőnk, ki boldogítani jött e világra bennünket, e részben is segíteni akart sorsunkon. Miután befejezé t. i. áldásos földi pályáját, fölemelkedők a mennyekbe, hogy az emberiség váltságának nagy munkáját onnét továbbá is intézné. Nem ügy vált el tőlünk tehát a mi mesterünk, mint egy közönséges tanító, ki midőn befejezi életpályáját, saját sorsukra bizza tanítványait, hogy gondoskodjanak azontúl már magukról, míképen eszkölhessék boldogságukat. Nem óh! nem így vön búcsút tőlünk ami mesterünk ; hanem fölemelkedők a menynyekbe, ’s ott ül a mindenható atya Istennek jobbja felől, teljes hatalomban és dicsőségben, hogy váltságunk munkáját, testi és lelki boldogságunk művét részéről ott tökéletesen befejezze. — Oda tehát hol a mi vezérünk, a mi gondviselőnk, oda legyen irányozva ez élet minden viszontagságai között a mi reményünk. Kezdetben csudatévő erővel kellett az Úrnak felruházni tanítványait, hogy higyék és tudják, miszerint nincsenek magokra hagyatva az élet zajos tengerén, hanem hogy ő az ő Istenök és vezérök, ki gondjukat viseli mindenkor. Napjainkban nem látunk ugyan csudákat, mert miként az apostol tanítja, nem a hívők, hanem a hitetlenek miatt vannak a csudatételek; mindazonáltal Isten az ő mindenhatóságának bélyegét reá süti az események homlokára, egyes emberek történetében szintúgy, mint a nemzetek életében, hogy tanuljanak és okuljanak az emberek, miként bünteti Isten az ő véghetetlen bölcsesége szerint a bűnt, és visszarettenjenek attól, mire ő az események fejleménye által kárhoztató Ítéletét kimondá. Kér. polgártársaim! mint polgár és pap szólok e pillanatban hozzátok ; mint hű polgára e honnak, mellynek boldogságáért magasan dobog fel minden becsületes honfi szív; ’s mint hű szolgája Krisztus igaz anyaszentegyházának, kinek kötelességében áll az Isten igaz Ítéletét, mellyet ő a világeseményeiben kinyilatkoztatott, hirdetni. — Az örömtől reszketnek e perczben szavaim, mert azon szerencse jutott ma osztályrészemül, hogy szeretett hazánk legújabb történetében az Isten igazságos Ítéletének diadalát hirdethetem a fejedelmi álnokság pokolbeli cselszövényei fölött; ma, egy olly napon, melly egyszersmind legszebb diadalünnepe Krisztus urunk igaz ügyének, az ármány és hazugság minden merényei felett. Mint szabad hazának szabad fia szólok e napon hozzátok, a független magyar honnak szabad polgáraihoz; nem kényszeritett
