Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Hatodik rész: A szabadságharc történetével kapcsolatos események
326 VÁC TÖRTÉNETE 1848—49-BliN. Ki csodát nem hisz a természetben, Lássa meg azt e sír virágjában : Elve, halva csodát tesz a honvéd — Mert mind „félisten volt egymagában“. Ha haragjában a nap legördül. Vérvörös sugárit hinti rája; Mert a hősök utolsó csepp vére Szégyenpírrá szökkent az arcára. A mennydörgő villám mellé sújt le, Hogy tanuljon lecsapdosni tőle; És hogy egykor versenyezve a hős társsal : Lelket jár ő csalni ki belőle. A tavasz a legelső virágot Ránöveszti újabb babérjául; A legelső enyhe szellő ott súg Hős regéket a honvéd álmárul. Itt zendül meg az első madárdal, A pacsirtáé a szabad légben. S ide jár búját elsírni végül, A csalogány végső éjjelében. Itt pihen le fáradt méla hangja Az epesztő pásztor furolyának ; És a népregék itt építik föl Sátrát a tábori tündérlánynak. S az Isten megbánva már elestét, Harmatot sír hősének sírjára; Hogy babér nőljön ott újabb hősnek . . . Hejh, de nagy volt a szabadság ára ! Fehér szálak nőinek békejelnek, Zöldek nőnek megtört reményére ; És a vérpiros hajt ki közéjök : Hogy bosszút kér az elhunyt hős vére. Most már ha látod e szent virágot, Csak úgy szedd le a honvéd sírjáról: Hogy vagy elpirulj, vagy tűzd föl újra, Új szabadság harci bokrétául!
