Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Hatodik rész: A szabadságharc történetével kapcsolatos események
A VÁCI NEMZETI SZÍNŰ FŰ. 327 A költemény magyarázatául a következőket mondja a csillag alatti jegyzetben: Közel Váchoz a Duna jobb partján van egy sír, melybe a váci csatában halálosan megsebesült honvéd van eltemetve. Itt vették észre először e füvet, mintho'gy kegyeletből gyakran meglátogatják többen; innen e tájról, hol már meglehetős elterjedt, hordják most szét és árulják Pesten is. Egyes gömbölyű szálai zöldek, fehérek és vörösek ; azonban némelyek külön is mutatják a hármas nemzeti színt. Legkülönösebb, hogy télen át fedezték fel s állítólag folyvást női, míg a szárak mindig szárazak. A bűbájos és százszorszép hímes népköltészet csodás színben adja elő tündéri okát e valóban ritka és figyelemre méltó fű növésének. Az irányú kutatásom, hogy a Duna jobb partján levő honvédsírt föltaláljam, eredményre nem vezetett. Nem is valószínű, hogy a sziget elhagyott helyén temették volna el a sebében elvérzett vitézt. A Hétkápolna és a temető körül tenyészett honvédfűről azonban még ma is többen tudnak. A valóság az, hogy a város ama széles térségein, amelyeket dicső honvédeink vérök hullatásával avattak szentté, a lezajlott csaták után több éven át nemzetiszínű fű termett a síkár fűvek rendjéből (Andropogon L.) A nép szentül meg volt győződye, hogy ezek a sikárok színük pompáját a névtelen hősök kihullott vércseppjeiből kölcsönzik, azért kegyelettel gyűjtötte össze ezeket a csodálatos fűveket és tűzhelyének legszebb helyén talizmán gyanánt őrizte. A hazafiság háromszínű szép fűvei később egészen kivesztek. Fonnyadt tűleveleikből ép úgy por vált, mint az omló vérpatakból, melyekben első gyökérszálaik fogantatok.
