Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)

Hatodik rész: A szabadságharc történetével kapcsolatos események

NEMZETI FŰ EGY HONVÉD SÍRJÁN.

325

A kisváci temetőben alussza örök álmát, Főmet Kornél utászőrnagy. Az egész szabadságharcot végigküzdötte. A zsibói fegyverletétel után kivándorolt és Eszakamerikában telepedett le. A polgárháború kitörése alkalmával ő is fegyvert fogott és mint ezredes több véres ütközetben vett részt. Mikor ismét visszatért, Mohácson működött, mint sótárnok. Nyugalomba Vácra jött és itt élt közöttünk 1894. március 10-én bekövetkezett haláláig.

Az 1861-ben megjelent Honvédek Könyvében, melyet Vakot Imre szerkesztett, Rákosy Sándor 1848/49. évi honvéd, a budapesti tudomány-egyetem rendkívüli tanára, ezt a költeményt közli:

Nemzeti fű egy honvéd sírján.

(Bokrétául a honfiaknak.)

Vácnál Duna mellett kisded sír van,

De ki tudja, ki nyugszik alatta?

Mint az örök forrás és vízpartban, Honnan a sok könny el nem moshatta.

Csak a kegyelet tudja, hogy honvéd Nyugszik ott az ő dicsőségével;

És emlékül háromszín fű női rá.

Ha nem hordanám, nem is hinném el.

S miért ne tűzném föl ? én is küzdöttem. Habár el nem vesztem ; de vesztettem !

S meglehet, hogy ép egyik bajtársam Lelke van e fűben most felettem ? 1

Vérszentelte földön véres emlék!

Melyet a búfátyol nem takarhat. Elhagyottan női fel rád ez a fű,

Melyen elpirul itt-ott a harmat.

Elpirul s fehérré szárad a hely,

Hol lemarta róla a vé foltot.

De még közbe látszik a fűszálon:

Hogy egykor hős honvéd vére folyt ott.