Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Hatodik rész: A szabadságharc történetével kapcsolatos események
ÖZV. BORY MIKLÓSNÉ, SZÜL. HELLENBACH KAROLINA BÁRÓNŐ. 319 Ezt a történelmi nevezetességű sajtót a váci nyomdászat száz éves fennállásának örömünnepén 1875. július 11-én Szabadság névre keresztelték. * •** A Báthori-utca 2. számú házban 1875. február 25-én egy öreg méltóságos asszony költözött el az élők sorából. Néhai bori és borfői Bor у Miklós özvegye, szül. Heilenbach Karolina bárónő volt Vác érdekes halottja. A Nagyszombatban 1798-ban született, tehát 77 évet élt zajos múltú özvegy kihűlt tetemét beszentelés után február 26-án a nógrádmegyei Tarnócon levő családi sírba szállították. A megboldogult regényes szerepet játszott szabadságharcunk történetében. Mint az engesztelődés szelleme működött és tevékeny részt vett a háború befejezésének munkájában. Ő volt a közvetítő Görgei és Rüdiger tábornokok között. 1814-ben ment férjhez és 1824-ben már özvegy lett. Szép, szellemes és művelt asszony volt. Gyöngéd szálak fűzték őt magához az uralkodóhoz, I. Ferenc királyunkhoz is. Titokzatos összeköttetéseit erre a viszonyra vezetik vissza, de mint csillagkeresztes hölgynek is sokféle érintkezése volt az ország nemességével, ismerőse volt az egész világnak. Katonás föllépése eredményessé tette közbenjárásait. Kész volt minden vállalatra, valóságos életszükséglete volt, hogy mások ügyeiben eljárjon. Az udvarnál már féltek. Respektálta őt maga az uralkodó is. Azt adta utasításul környékének, hogyha Boryné jön, úgy teljesítsék minden lehető kívánságát, csak ő hozzá be ne engedjék. Lakóhelyét gyakran változtatta, mert sehol sem bírta ki nyugtalan lelke sokáig. Pozsonyban, Vácon és a Balassagyarmat melletti Szűgyben állandóan tartott szállást, de folytonosan utazott. Eseményeink idején a nógrádmegyei Szügy községben lakott és a környékbeli parasztok előtt tékozlása által tette magát híressé. A váci csata után — július 18-án — néhány kozák Vadkertről Szűgybe tévedt és nemzeti szokás szerint rabolni kezdett. A megrémült parasztok azonnal Borynéhoz futottak, hogy kikérjék közbenjárását. Boryné rákiáltott tótul a rablókra: — Mit akartok ? Enni kaptok, de lopni nem szabad! No várjatok csak gazemberek, majd följelentelek én titeket! A bátor föllépés úgy meglepte a katonákat, hogy nyomban odébb álltak.