Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)

Hatodik rész: A szabadságharc történetével kapcsolatos események

ÖZV. BORY MIKLÓSNÉ, SZÜL. HELLENBACH KAROLINA BÁRÓNŐ. 319 Ezt a történelmi nevezetességű sajtót a váci nyomdászat száz éves fennállásának örömünnepén 1875. július 11-én Szabadság névre keresztelték. * •** A Báthori-utca 2. számú házban 1875. február 25-én egy öreg méltóságos asszony költözött el az élők sorából. Néhai bori és borfői Bor у Miklós özvegye, szül. Heilenbach Karolina bárónő volt Vác érdekes halottja. A Nagyszombatban 1798-ban született, tehát 77 évet élt zajos múltú özvegy kihűlt tetemét beszentelés után február 26-án a nógrádmegyei Tarnócon levő családi sírba szállították. A megboldogult regényes szerepet játszott szabadságharcunk történetében. Mint az engesztelődés szelleme működött és tevékeny részt vett a háború befejezésének munkájában. Ő volt a közvetítő Görgei és Rüdiger tábornokok között. 1814-ben ment férjhez és 1824-ben már özvegy lett. Szép, szellemes és művelt asszony volt. Gyöngéd szálak fűzték őt magá­hoz az uralkodóhoz, I. Ferenc királyunkhoz is. Titokzatos össze­köttetéseit erre a viszonyra vezetik vissza, de mint csillagkeresztes hölgynek is sokféle érintkezése volt az ország nemességével, isme­rőse volt az egész világnak. Katonás föllépése eredményessé tette közbenjárásait. Kész volt minden vállalatra, valóságos életszükség­lete volt, hogy mások ügyeiben eljárjon. Az udvarnál már féltek. Respektálta őt maga az uralkodó is. Azt adta utasításul környéké­nek, hogyha Boryné jön, úgy teljesítsék minden lehető kívánságát, csak ő hozzá be ne engedjék. Lakóhelyét gyakran változtatta, mert sehol sem bírta ki nyug­talan lelke sokáig. Pozsonyban, Vácon és a Balassagyarmat melletti Szűgyben állandóan tartott szállást, de folytonosan utazott. Esemé­nyeink idején a nógrádmegyei Szügy községben lakott és a kör­nyékbeli parasztok előtt tékozlása által tette magát híressé. A váci csata után — július 18-án — néhány kozák Vadkert­ről Szűgybe tévedt és nemzeti szokás szerint rabolni kezdett. A megrémült parasztok azonnal Borynéhoz futottak, hogy kikérjék közbenjárását. Boryné rákiáltott tótul a rablókra: — Mit akartok ? Enni kaptok, de lopni nem szabad! No vár­jatok csak gazemberek, majd följelentelek én titeket! A bátor föllépés úgy meglepte a katonákat, hogy nyomban odébb álltak.

Next

/
Thumbnails
Contents