Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)

Ötödik rész: Küzdelem az oroszokkal

276 VÁC TÖRTÉNETE 1848—49-BEN. Görgei délután 4 óra tájban, mivel az ellenség sehol sem mu­tatkozott, éppen egy erőszakolt szemlét akart intézni Hártyán felé, amidőn jó forrásból arról értesült, hogy az orosz főhadsereg na­gyobb része Sződ és Hártyán között áll. A dolgok ilyetén állásában Görgei vakmerőségnek tartotta szembeszállni a kétszer oly erős ellenséggel; az erőszakolt szemle tervével fölhagyott, s arra határozta el magát, hogy mihelyt besöté­tedik, egész seregével elmegy Vácról s Losoncon keresztül a Felső- Tiszához Tokaj felé veszi útját. A hadtestparancsnokokat legott magához hivatta, s sors által dönteté el, melyikök maradjon hátra az éjjeli visszavonulás fedezésére. A sors Leiningen hadtestét érte. A parancs ezután nyomban kiadatott, hogy a VII. és I. had­test a sötétség beálltával mindjárt útrakeljen, Leiningen pedig virra­dat előtt kövesse a többieket. Úgy látszott, hogy az éjjeli visszavonulás elé semmi komo­lyabb akadály nem fog gördülni, mert mire az orosz előőrsök ész­­revehetik, két első hadtestünk már Vadkerten lesz, sőt Leiningen is elhagyhatja a váci hegyet. Egy váratlan dolog azonban óriási zavart okozott. Midőn ugyanis hadseregünk Komáromból levonult, számtalan kompromittált polgári rendű egyén követte a sereget. Szá­muk időközben annyira szaporodott, hogy 15-ikén már több ezer szekér volt a sereg kíséretében. Görgei, hogy vonulásukat szabá­lyozza, katonai kíséretet, s külön parancsnokot adott melléjök. A szekértábor július 15-ikén Toronyán állapodott meg; 16-ikán pedig, mihelyt a visszavonulás határozottá lön, parancsot kapott, hogy a sereget megelőzve, Vadkert felé induljon. De ebből semmi sem lett. A menekülők közt 16-ikán az a vakhír terjedt el, hogy Görgei az oroszokat megverte s Gödöllő felé vonul. Nehogy tehát elvágassanak a seregtől, még mielőtt a Vad­kert felé indulás rendelete hozzájuk érkezett volna, betódultak Vácra. A kiséret parancsnoka hasztalan próbálta visszatartóztatni a töme­get; s 16-ikán este a különféle szekerek ezrei lepték el Vác utcáit s úgy megnehezítették a sereg elvonulását, hogy 17-ikén virradat­kor még csak a VII. hadtest érte el Katalint és Szendehelyt, az I. hadtest nagy része, a Görgey Ármin hadosztálya a III. hadtesttel együtt Vácon rekedt. Paszkévics 17-ikén akarta a nagy döntő támadást mérni csa­pataink ellen. Már ki is adta erre vonatkozólag a parancsolatot. De mindenekelőtt a magyar sereg hadállásáról és számerejéről kívánt részletes tudósítást. Ennek kipuhatolása okából 17-ikén virradóra

Next

/
Thumbnails
Contents