Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Ötödik rész: Küzdelem az oroszokkal
MAGYAR RÉSZRŐL ADOTT HIVATALOS JELENTÉSEK. 277 egy kozák- és egy dzsidás-ezreddel erőszakolt szemlét intéztetett Vác felé. Nagy-Sándor, ki a Hétkápolna táján állott, azt a hibát követé el, hogy midőn hadtestének eleje a visszavonulást megkezdte, előőrseit visszavonta. A kozákok tehát a Duna partján minden akadály nélkül betörhettek a városba, s első rohamukkal mindjárt négy ágyút ejtének hatalmukba. A zavar leírhatlan. A nagyszámú szekérsereg hanyatthomlok menekül a Rétságnak vezető híd felé s csapatainknak minden rendszeres mozdulatát lehetetlenné teszi. Görgey Ármin végre némileg rendbehozza dandárát s az oroszok ellen támad. Csakhamar Leiningen is benyomul a vasút tájáról és Görgey Árminnal egyesülve az oroszokat kiveri a városból, s az elfoglalt ágyúkból is hármat visszafoglal. Kétségtelen vala, hogy az orosz mihamar nagyobb erővel fog támadni. Leiningen tehát a Gombás pataknál állásba helyezkedék. S csakugyan, a támadásra nem kellett sokáig várni. Paszkévics értesülvén a magyar hadak visszavonulásáról, Rüdigert az egész 3-ik hadtesttel üldözésükre küldötte. Leiningen fölfogja a támadást, aztán lassú menetben, folyvást harcolva Rétságig vonul. Itt aztán Pöltenberg is segélyére siet, s egyesült erővel az oroszokat visszanyomják, a helységet fölgyujtják s Vadkertre húzódnak. A hátráló sereg Vadkertről pitymallatkor indult Balassagyarmat felé. A hátvédet Pöltenberg képezte a VII. hadtesttel. Rüdiger még ezen a napon is egész hadtestével nyomában volt csapatainknak, s Pöltenberg Vadkert felett, a Lókos pataknál, hol útját állta, kemény harcot vívott vele. Balassagyarmattól Nagy-Sándor maradt hátvédül; többi csapataink pedig Ludányra mentek éjjeli-szállásra. De az éjszakát nem tölthették nyugodtan. A hátvéd utócsapatában az a vaklárma támadt, hogy „jönnek a kozákok“, — az ijedség az egész első hadtestre, onnan többi hadainkra is átterjedvén, az egész honvédtábor felriadt nyugalmából. A menekülőknek száz, meg száz szekere keresztül-kasul robogva megint iszonyú zavart támasztott. A sereg még azon éjjel Losoncra sietett. Innen Rimaszombat felé vonult. A három napi küzdelemben, ha ugyan az orosz jelentéseknek hinni lehet, az ellenség holtakban és sebesültekben 450 embert veszített. A mi veszteségünk nem tudható biztosan. De valószinű, hogy sokkal nagyobb az oroszokénál. Csupán a váci kórházakban több mint 130 sebesültünk maradt. A halottak száma talán 400; a foglyoké 600 körül. Ezenfelül 1 ágyúnkat és 2 zászlónkat vitték el az oroszok.
