Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Ötödik rész: Küzdelem az oroszokkal
AZ OROSZ KATONÁK KIRABOLJÁK A VÁROST. 265 Délután 1 órakor trombiták harsogása adta meg a jelet a rablás kezdetére. A vad csorda egyszerre ellepte a város utcáit. Csoportosan járt házról-házra. Ha nem találták nyitva a kapút és ajtókat, egyszerűen befeszitették Azután behatoltak a szobákba és fegyvert szegeztek a bentlevők mellének és pénzüket követelték. A halálra rémült védtelen polgárok nyomban előadták elrejtett értékeiket. Majd az élelmiszereket hordozták el. Nem voltak válogatósak. Jó étvágygyal ették össze-vissza a befőttet és szappant, a nyers tököt és fagygyűgyertyát, az éretlen dinnyét és mécsest. De a mécses olaja nem ontotta ki szomjukat. Feltörték a pincéket és megeresztették a boros hordók csapjait. Tele szitták magukat borral, azután végigöntözték a pince padlóját. Ahol eltűnt a bor, fölásták és elvitték, ami oda volt rejtve. Ha nem volt elég bor, öntözőkannákkal vizet vittek a pincékbe. Majd ismét fölmentek a szobákba, összeszedték az ágyneműt, fehérneműt, ruhafélét, a vas- és rézágyakat, értékesebb kicsi bútordarabokat, órát, tükröt, olajképet és más efélét és kocsikra rakták. A dunnákat és párnákat széthasították és szélnek eresztették a tollat. Az utca kövezetét és a házak előtti fákat ellepte a pehely. Csodálatos volt ez, azt hihette a szemlélő, hogy a föld téli hóleplével virágzanak a gyümölcsfák. A harácsoló katonák csak a vánkos- és dunnahéjakat vitték magukkal. Amit nem volt érdemes a kocsikra fölrakni, igy a nagy helyet elfoglaló asztalokat, székeket, szekrényeket és efélét, azt mint a vadak összezúzták. A rablási vágy és rombolási kedv minden emberi érzésükből kivetkeztette a szörnyetegeket. Minthogy a rablott tárgyakkal megrakottakat más csapat váltotta föl, a kifosztottak nem tudtak semmit előteremteni. Ezeken aztán kegyetlenkedéssel töltötték bosszújukat. Fejbevágták a puskatussal, vagy megszúrták. A nőket és gyermekeket is a legdurvább bántalmakkal illették. Dús zsákmányra tettek szert azok, akik üzlethelyiségekbe törhettek be. Onnan minden árúcikket elemeitek, legfeljebb csak a rőföt vagy a légycsapót hagyták hátra. A kelmetartó polcokat azonban szétrombolták és forgácscsá aprították. A velők jött kaftános zsidók már vártak rájok az utcán. Megvették tőlük a rablott holmit és négylovas meg ötlovas szekerekre rakták. Anyai jó nagyanyám eseményeink idején jutott szomorú özvegyi állapotba. Félév előtt maradt magára hat apró gyerekkel. Az én jóságos édesanyám volt közöttük a legidősebb, 12 éves. Az
