Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Ötödik rész: Küzdelem az oroszokkal
214 VÁC TÖRTÉNETE 1848—49-BEN. kell támadni s ezért a parancsnoksága alatt álló összes csapatokkal észak felé nyomult.1) Előőrsei dél tájban érkeztek Váchartyánba és itt találkoztak a magyar előőrsökkel. Csak ezeket látva maga előtt, elfogta a vágy, hogy a Bebutov herceget üldöző ellenség előcsapatára kemény csapást mérjen. Ez a csapat épen a haraszti puszta házai között vonult keresztül, hogy a Vác előtt álló főerejéhez térjen vissza, amikor Zássz altábornagy odaérkezett. Azonnal fölvonultatta ellenük a gyalogságát, két üteget állított fel és ezek tüzében visszavonulásra kényszeritette őket. De épen ez által hozta gyenge különítményét a magyarok erős hadállása elé. Nem intézett kémszemlét, nem adott hitelt az ellenség nagy számáról szóló híreknek, hanem vágtatval vezette lovasságát és tüzérségét a haraszti szőlőkön keresztül a Váctól délre eső tisztásra. Ezért a vigyázatlanságáért azonban keservesen lakolt, mert alig hogy kiért a szőlőkből, a magyarok erős tüzeléssel fogadták jól födött állásukból. A doni üteg, melynek a magyarok ellen kellett volna működnie, tiz-tizenöt perc alatt körülbelül 20 embert veszített. Hasonló veszteség érte a lovasságot is. Zássz altábornagy erre belátta azt, hogy nyílt helyen nem tarthatja magát és a szőlők mögé vonult vissza. Ez a lecke azonban nem volt neki elegendő arra, hogy harci kedvét lelohassza. Mihelyt két ezredből álló gyalogsága megérkezett, a támadást azonnal megújította. A tüzérség csak lassan haladt előre a szőlők közti homokos, köves úton. A lovak már is ki voltak merülve a 30 versztnyi (51 kilométer) nehéz úttól. A lovasság a gyalogság ba szárnyán nyílt téren vonult. A gyalogezredek előtt csatárláncban fejlődve vonultak az alekszopóli vadászok. Ezek, amikor elérték a szőlőket kerítő árkot, megállották és várták a további parancsokat.2) A honvédek most is, mint előbb, ív alakú vonalban foglaltak Néhány év előtt Zássz altábornagy leánya fölkereste Görget tábornokot, hogy megismerje azt a férfiút, akiről az édes atyja mindenkor elragadtatással beszélt. Magával vitte a kis fiát is, akit a nagy tábornok iránt való tiszteletből Artúr névre keresztelt. Az egykor ellenséges tábornok leánya két héten át volt a visegrádi kastély szívesen látott vendége. (®ie ©renflboten 1900, ©eite 36, Лихутина 151. >) Орсусъ 267, 284, Щерватобъ VI. 117, ÍQ. ». 91. Scridjt I—II. 180, fR ü f t о Ю, ®efc£)td)te II. 230. 2) Ореувъ 268.
