Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Ötödik rész: Küzdelem az oroszokkal
ZÁSSZ ALTÁBORNAGY TÁMADÁSA ÉS KUDARCA. 215 állást a Duna és vasút között. A vasúti töltéseken és egyéb magaslatokon 60 ágyú és egy röppentyű üteg volt felállítva. Csak az orosz csapatok megérkezésére vártak. Alig bukkant ki a 3-ik hadtest főütege a szőlőkből, amikor szinte az egész vonalon jól irányzott ágyulővésekkel fogadták. Golyók és gránátok söpörték az útat, melyen a tüzérség haladt. De nagy pusztítást vittek végbe a gyalogságban is. A tüzérségnél egyetlen lőporzacskót sem szakítottak föl. 3 óra körűi járt az idő, mikor az orosz ütegek kiértek a síkságra és a szőlők előtt állást foglaltak. Azonnal viszonozni kezdték a magyarok erős tüzelését. De nagyon kényes volt a helyzetük, mert a síkságon elhelyezett 24 ágyújok ellen 86 fedett ágyú működött. Minthogy az egyik magyar üteg igen nagy kárt okozott, Zássz altábornagy rohamot intéztetett ellene az alekszopóli vadászezred két zászlóaljával. De ezek a zászlóaljak szembe kerültek a magyar huszárokkal, kénytelenek voltak négyszöget alakítani (karrét formálni) és megállani, noha a legpusztítóbb tűznek voltak kitéve. Zássz altábornagy erre belátta, hogy a kísérlet megismétlésétől nem várhat eredményt és visszarendelte őket előbbi helyükre, a tüzérség mellé. Már javában folyt az ütközet, mikor fél négy tájban megérkezett Offenberg báró is Kisujfaluról, ahol fölvette Bebutov herceg visszavonuló különítményét. Látván, hogy Zássz túlnyomó ellenféllel vette föl a küzdelmet, azonnal ütközetbe rendelte csapatait. Nagyszámú lovasságát a szőlőktől balra helyezte el és — minthogy magasabb rangja volt — átvette az összes csapatok vezérletét.1) Lovasságának egy részét azonnal támadásra rendelte. Bebutov herceg Kaukázusontúli mozlim-lovasezrede a 15. és 46. doni kozák ezredektől támogatva nyomban rohamot intézett a magyarok jobb szárnya ellen. Nagy Sándor csupán a császár-huszárokat rendelte ellenök. Ezek azonban az óriási túlerőnek természetszerűen nem tudtak ellenállni. Visszaverték őket. De az oroszok eme sikere nem tartott soká, mert ez alatt Leiningen gróf fölvonult a balszárnyra, a magyarok gyalogsága időt nyert a kifejlődésre, a tüzérség pedig olyan erélyesen és hatásosan fogta kereszttűzbe a cserkesz- és kozákezredeket, hogy azok kénytelen voltak a további támadó előnyomulással fölhagyni. Erre Offenberg altábornagy, hogy a magyarok öldöklő ágyutüzelését némileg ellensúlyozza, megparancsolta a 6-ik könnyű lovas-‘) Ореусъ 269, Щерватобъ VI. 118, Описате 184, §. в. 91.58erid)t I—II. 181.
