Tragor Ignác (szerk.): Váci hősök, halottak, hadifoglyok és harctéri sebesültek 1914 - 1918-ban (Vác, 1933)
Bevezetés
BEVEZETÉS Az 1914 július végi mozgósítások a m. kir. budapesti 1. honvéd-huszárezred 2-ik ősz* tályát (félezredét), a m. kir. honvédJovasdan* dár-tisztiiskolát és a cs. és kir. 2. számú vasúti és táviróezredet találták Vácon. A Zalager* szegre áthelyezett váci 6. honvéd-huszárezred törzsét és 1-ső osztályát csak egy évvel előbb váltotta fel az 1. ezred 2-ik osztálya, melynek parancsnoka legenyei Pintér Jenő őrnagy volt. A váci dandár-tiszíiiskola parancsnoka balassagyarmati Baintner Ernő huszárőrnagy volt. Az újonnan felállított 2. számú vasutasezred szervezésének előmunkálatai ép akkor folytak. Kopriva Ferdinánd ezredes volt az idetelepített ezred parancsnoka. A legénység még barakkokban volt elszállásolva és a részleges mozgósításkor anyaezredéhez Korneuburgba vonult be. Még az év augusztus havában bízta meg a közös hadügyminisztérium Zubovits Fedor szolgálatonkíviili viszonyban levő hon* véd-huszárszázadost egy szárazföldi torpedóosztály (k. u. k. Fandtorpedo Abtheilung) felállítására. Zubovits itt képezte ki 60 emberből álló csapatát, mely hasznos szolgálatot tett a harc mezején. A váci huszárok az ünnepi eskütétel után hazafias lelkesedéssel vagonírozták be lovaikat és vonultak hadba. Ügy mentek a halál elébe ők, Amint más ember mennyegzőre mén; Virágokat tűztek kalapjaik Mellé, s daloltak a harc mezején. (Petőfi.) A m. kir. budapesti 1. honvéd- huszáros m. kir. 1. népfelkelő*huszároszíály törté* nete című emlékalbumban részletesen le van írva a váci osztály részvétele a háborúban, miért is erre a leírásra utalunk. Minthogy a váci osztály az 191Г. évi augusztus IP-igo* rodoki ütközetben esett át a tűzkeresztségen, ide iktatjuk, hogy milyen bizakodó kedvvel rohant az ellenségre. Az előnyomulásnál Pintér Jenő őrnagy parancsnoksága alatt mint előhad a 4. és 6. század, az 1. és 3. lovasgéppuska* osztag haladt. Schandl Géza százados az 5. és 1. számú századból alakított hírszerző kü* lönítmény parancsnoka volt és vágtában volt kénytelen a hadosztály elé kerülni. A had* osztályt Frohreich*Szabó Ernő altábornagy vezette és mindjárt erős ügetésben indította meg. „Gyönyörű, verőfényes vasárnap reggel volt. Ember és ló a zavartalanul töltött éjjel és megfelelően nyújtott táplálkozástól fel* frissülve, bizalommal tekintett az események elé. A lovak ruganyos járása, a lobogó menték, a tisztek aranyzsinóros csillogó ruházata, a a fegyvereken táncoló napsugár, jóleső érzéssel töltötték el szivünket és kellemes mámorba rin* gatták lelkünket. Komor sejtelem, előérzet sen* kit sem gyötört és nagyobb önbizalommal még magyar huszár nem ment az ellenség elé. Reggel 8 óra 40 perckor értük el Szatanov határszéli orosz városkát, mely meredeken eső dombok alatt közvetlenül a Zbrucz folyóhoz simul. A községen átlovagolva, nemcsak nem esett senkinek bántódása, de még rossz szóval
