Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
Mellékletek
124 Velzer János és a Mücsarnok-kávéház. Nem volna teljes városunk múlt századbeli művészeti életének a képe, ha a Műcsarnok-kávéházról és annak alapítójáról, Velzer Jánosról meg nem emlékeznénk. Velzer János kávés ipart űzött, noha a kékfestő-mesterséget tanulta. Az édesatyja szűrszabó volt a Sáros-utcában. Nem lehet eldönteni, vájjon — miként Ehn Bernátról írja Farkasfalvi Imre — az atyai ház műhelyében látott díszes ködmönök és cifra szűrök kacskaringós rajzainak gyermekkori emlékei keltették-e föl fogékony szívében a festészet iránt táplált nagy szeretetét, vagy pedig a kékfestői rokon foglalkozás késztették őt a művészetek pártolására. Az bizonyos, hogy szerette a képeket, értett is hozzájuk vala* melyest és az is igaz, hogy áldott jó szíve volt és minden szükséget szenvedő művész ember nála mindenkor nyílt ajtókra talált. Ha azt hallotta, hogy valahol árverés van, vagy egy kép eladó, azonnal odasietett, hogy megtekintse és — természetesen olcsó árban — megszerezze. így szerezte meg Ehn Bernát és Forster Gusztáv képeit, Véghelyi Ede képgyűjteményét, ezért foglalkoztatta egy év* tízeden át a nyomorék Lenes Vilmost, akinek teljes ellátást és hetenként néhány forintot adott. Amelyik festményen megtalálta a maga polgári hasznát, azt eladta, amelyik megnyerte tetszését, azt szobája falára akasztotta, amelyik pedig a nyakán maradt, azzal a kávéházat ékesítette. Idővel valósággal ellepte falát a sok kép, egész műcsarnokká nőtte ki magát. így alakult a Műcsarnok*kávéház, a városnak közel félszázadon át valóságos látványossága. A kávéház számolócédulái és helyi me* netrend*lapjainak hátulsó oldalán közel száz festmény és szobor címe volt felsorolva. Igazi művészi becsű kép alig akadt közötte úgy, hogy amikor megkondult a halálharang a sok víg napot és még több víg éjszakát látott kávéház fölött, nem kellett könnyeket hullatni utána. Velzer a Műcsarnok alapját Ehn Bernát testményeivel rakta le. A kávéház képeinek legtöbbje azonban Lenes Vilmos másolataiból került ki. Először — 1881*ben — az akkor divatos bécsi művész, Hans Makart képeit: Diana vadászata, Az öt érzék sat. kellett lemásolnia. 1883*ban Munkácsy Mihálynak nagyhírnevű Krisztus Pilátus előtt című képét másolta le. A hatalmas vászondarabot, mely 2V2 méter magas és 4 méter széles, március havában — a nagyhét alatt — előbb a Kúria szálloda nagytermében állította ki megrendelő tulajdonosa, Velzer János. A kiállítás hat napon át tartott. Több mint százan látogatták. A 10 és 20 krajcáros belépő díjakból és felülfizetésekből 63 forint folyt be, melyről Velzer a városi kórház javára számolt el. De a derék kiállító még többet is tett: Lenccsel együtt magát Munkácsyt is meghívta Vácra a kép megtekintésére. Kicsiny híjjá volt, hogy el nem jött. Válaszlevelét Velzerhez intézte; a városnak akkoron egyetlen lapja, a Váczi Közlöny szószerint közölte: „Tisztelt Uraim! Nagyon ki vagyok merülve; most is ágyban fekszem. Igazán sajnálom, hogy nem mehetek Váczra, képeiket, melyekről oly sok dicsére* test és szépet hallottam, megnézni. A fiatal festő csak dolgozzon szorgalmasan, mert a gyakorlat teszi a mestert. Ha képei teljesen elkészülnek, küldjön fényképeket róluk, hogy azokat megítélhessem. Ha jövőre haza jövök, hiszem, hogy lesz alkalmam szíves meghí* vásuknak eleget tehetni. Legyenek meggyő* ződve, hogy őszintén sajnálom, hogy sem időm, sem egészségem ezúttal meg nem en* gedi, hogy önöket meglátogathassam. Haza* fiúi üdvözlettel, Budapesten, 1884. szept. 27*én. Munkácsy.“ A Munkácsv*másolat a Műcsarnok* kávéház egyik ékessége volt. Nagy terjedel*
