Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
Mellékletek
125 mével imponált, mint Makart Diana vadászata és Lenes tűzoltó-képe. Igazi műbecsre egyik sem tarthatott számot és csak javukra vált a pipafüstös levegő, melyben megbámulták és így a szemlélőben művészi illúziókat ébreszt tettek.*) Ismerkedjünk meg végre a kávéházi „műalkotások“ festőjével, Lenes Vilmossal, akit kékfestő-kollégája, Velzer János, irgalomból karolt föl. Lenes Vilmos teljesen nyomorék ember volt és szánalmas alakja a leg* nagyobb részvétet keltette maga iránt. Csak mankók segítségével, nagy erőlködés közben tudta a helyét változtatni, mert kezére, lábára nyomorék volt, vörös haj és szeplős foltok éktelenítették arcát. Sokszor nem volt betevő falatja és mégis néma megadással, sőt derűs nyugalommal viselte sorsát. Halála előtt né* hány hónappal meg is vakult és, noha nagy nélkülözésekben volt része s a legnagyobb ápolásra szorult, mégsem ment a városi kór* házba, mert azt hallotta, hogy ott tűrhetetlen a bánásmód. Tatán született 1849 május 3*án. Még gyermekkorában került Vácra. Atyja a Nagy* sörház bérlője volt. Betegeskedése miatt csak két osztályt végzett a gimnáziumban, azután Walther Jánostól tanult két évig építészeti rajzot, Török Edétől pedig három és fél évig havi 6 forint díjazásért festészetet. Hajlama ellenére se vitte sokra, mert szűkös anyagi viszonyai, de különösen rokkantsága gátolta abban, hogy tehetségét kifejtse. Eredeti alko* tása nem volt, másoló maradt egész életében. Egy többé*kevéssé önálló alkotása volt, a tűzoltó*kép, melynek a címe: Szivattyú *) Itt említjük meg, hogy Munkácsy Mihályt pályája elején Szentkirályi Albert képviselőnk támogatta. Hogy Bécsbe mehessen a festészeti akadémiára nehány száz forint elő* legre volt szüksége. Ligeti Antal Tormay Béla ajánlatával Munkácsyt Szentkirályi Alberthez vitte. Ez azonnal átadott neki 20 darab Napoleon*aranyat oly föltétellel, hogy azért egy pár év lefolyása alatt számára egy kis képet fessen. (Búd. Szemle 1891 évf. 324.) leszerelés József főherceg előtt. Nagy terje* delmű vászondarab minden művészi kompo* zició híján. Nincs benne egység, harmónia. Nincs semmi élet a képen. Az alakok szét* szórtak, nincsenek kellően csoportosítva. Mint bábuk, gépiesen állnak a szivattyú mellett. Lenes ezt a képét is Velzer János megren* delésére készítette abból az alkalomból, hogy József főherceg, mint az Országos Tűzoltó* szövetség védnöke, Vácon járt és gróf Szé* chenyi Ödön, gróf Cziráky Béla s a köz* ponti vezetőség társaságában végig nézte a váci tűzoltók gyakorlatát. Ezt a jelenetet kellett Lenesnek megfesteni. Az említett vendégeken kívül rajt van a képen maga Velzer János, aki osztályparancsnok volt, Krenedits Ferenc főparancsnok, Meiszner Ede szivattyú*pa* rancsnok, Korponay Ödön, Imrey István, Együd Lajos és mások, mind tűzoltóruhában. A fejeket Török Ede festette úgy, hogy az egyes alakokra rá lehet ismerni. Az óriás kép nagy dimenzióival hat és semmi művészi becse nincsen. Szegény Lenes Vilmos pedig ugyancsak nagyra volt vele. Mint a legtöbb piktor, túlbecsülte a maga értékét s noha csak másoló és címfestő volt, gőgös önhittséggel írta nem egy képe alá, mint egy fejedelem: I. Lajos Vilmos, mert mestere, menyői Török Ede: Nagy Törököt írt, de ez nem azért, mivel magát, mint művészt, nagynak tartotta, hanem okiratilag igazoltan jogosult volt a Nagy Török név viselésére. Lenes Vilmosnak még ezek a másolatai voltak a Műcsarnok*kávéházban: Rákóczi Ferenc menekülése Bécsújhelyből, Zrínyi és Frangepán, Hunyadi László lefejezése, Kont és a harminc nemes, öreg cigány gordonká* val, Huszárbravúr, Krisztusfő Rafael után, Béla király választ korona és kard közt, Zrínyi Ilona, a munkácsi vár megmentője és a Nőrabló kún. Egy évtizeddel később, — a millenium idején — Zubovics kapitány fedezte fel ismét
