Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)

Mellékletek

120

próbálgatásokban pompásan érvényesül jellemző ereje és könnyed kezelési modora. Alakjainak rajzát nagyszerűen tudja hozzáidomítani az egyes személyek jelleméhez. Színekben és formákban eredeti s a kompozícióban is erős. Utolsó vacsora című képéről a kritika azt állapította meg: vizionárius erejű, érdekes és új felfogású, hangulatos kompozíció. A régi Műcsarnokban 1924 decemberében rendezett kiállításon bemutatott dolgaiból — mondja egyik bírálója — nagy komponáló készség kezd kibontakozni, ugyanekkor egy másik kritikusa így ír: Elgondolásban nagy erejű, a színek megmunkálásában finom hangú képei külön figyelmet érdemelnek. A Képzőművészeti Főiskola Csók-növendékeinek 1926 évi váci kiállításakor ezt írta róla az Újság kritikusa: Kemény Lászlónak szerencsés érzéke van a motivumbeli érdekes iránt és kellő felkészültsége is annak megragadó kifejezésére (1926 augusztus 29-i szám). Az E. M. E. 1928 évi februárjában tartott kiállításán bemutatott képe kapcsán azt mondja a bírálat: a komorságnak éles síkmetszésekkel való ábrázolása által emelkedik ki társai fölé.

Ifj. Pintér László festő született Vácon 1910 október 19-én. Apjától tanult és neki segédkezett. Nem volt még 18 éves, amiért nem vették fel Münchenben a festőművészeti akadémiára. Csak atyja halála után — 1928 szeptemberében — nyílt meg előtte a szépen bimbózó művészi élet, mely nagy reményekre jogosító dicsőséggel kecsegtet, mert kiváló ügyességgel fest és szépen halad elő tanulmányaiban.

• ••< • »•