Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)

Mellékletek

112

számmal jelöli házban, a Sáros-utcában. Fia már kora gyermekségében nagy hajlandóságot mutatott a festészet iránt, amiben bizonyára része volt az édes apja műhelyében készített művészies csínnal kivarrt cifra szűröknek, de leginkább ama műemlékeknek és hagyományoknak, melyek Vácon gróf Migazzi püspök óta napjainkig feltalálhatok. Iskoláit és teológiai tanulmányait Vácon végezte. 1834 november 22-én szentelték pappá. Különféle helyeken tizenötödfél esztendeig volt káplán. Ráérő idejét mindenütt a legnagyobb szenvedéllyel használta fel a rajzolásra és festésre. 1841-ben Nagykőrösön találjuk mint helyettes lelkészt. 1848-ban karkáplán volt Vácon és amikor a városi hatóság elrendelte, hogy március 19-én a haza békés átalakulását a templomokban is megünnepeljék, Ehn a Nagytemplomban alkalomszerűden beszédet mondott a gyermeki nevelésről. A nép szidalmazta is őt hazafiatlan érzelmeiért és pecsovicsnak kiáltotta ki. Erre a jelzőre még inkább rászolgált, amikor június 20-án a káptalan megbízásából Ceglédre utazott, hogy a szabadszellemű egyházmegyei papok közmegyei gyűlésén (ceglédi conventiculum) kémszolgálatot tegyen. Roskoványi Ágoston püspök idején a Bach-korszakban mint alperes és kerületi jegyző működött. Peitler Antal 1859-ben borsosberinkei plébánosnak nevezte ki. 1861-ben Magyarnándorba helyezte át és 1865-ben a romhányi egyházkerület esperesévé nevezte ki. Mint ilyen, nagy buzgalmat fejtett ki a népoktatás fejlesztése körül. Ekkor is sokat rajzolgatott és festegetett, így a többi között egy oltárképet emlékül a nándori templom számára. Mondják, hogy azoknak, akiket szeretett, bizonyos alkalommal pénz helyett saját műveivel kedveskedett, amiket aztán az illetők nagy tiszteletben tartottak, különösen, ha azok hivatkozással voltak készítve, bizonyos emlékezetes napokra, nagy eseményekre. 18Г2-ben lemondott az esperességről, mert Peitler püspök Püspökszilágyra helyezte át. Ott működött 1893 január 31-én bekövetkezett haláláig. A hagyatékában talált festményekből mintegy négyszáz darabot Velzer János vásárolt meg. Vácra szállíttatta s a Szent Ferenc-rendiek zárdájában helyezte el. Onnan árulgatta olcsó áron. Azt mondják, hogy a képek között több befejezett oltárkép is volt. Mikor Velzer János a váci Műcsarnok-kávéházat alapította, egy egész szobát rendezett be Ehn Bernát képeiből, melyek közöl e század elején már csak négy maradt fenn. Ezek voltak: Gombaszedő cigányleány, a Magdolna, a Szent László csodatétele és egy csendélet virágokéból. Múzeumunk A katona búcsúja című festményét őrzi.

Ehn Bernát közepes tehetségű festő volt. Becsületes tárgyhűséggel, de minden lendület nélkül inkább időtöltésből, mintsem mások gyönyörködtetésére festegette képeit.

Krenedits Ferenc rajztanár született Vácon 1829 január 6-án. Elemi és középiskoláit Vácon végezte és az érettségi vizsgálat után jogi tanulmányokat folytatott a győri jogakadémián. A szabadságharcban mint honvédtüzér vett részt és csakhamar hadnagy lett. A szabadságharc leveretése után besorozták osztrák katonának, de 1852 év májusában szabadságolták és hazajött Vácra. Itthon bejárogatott a siketnéma-intézetbe és tanulmányozta a siketnémák tanításmódját. 1853 január 30-án mint segédtanár megbízást kapott az intézetnél a rajz tanítására. Négy év múlva már rendes tanár lett és 1859-ig tanított a siketnémáknál, 1861-től 1890-ig pedig a gimnázium rajztanára volt és egész generációkat tanított a rajzra. Ha valamelyik növendékében fölfedezte a művésztehetséget, lelkesen buzdította a továbbtanulásra. Temple, Kapás és több művész hálásan em-