Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
Névmutató
103 lelt, mini a szárnyaszegett sas, nem tudott többé ihlete szárnyán a magasba emelkedni és csak szükségből dolgozott, ha már nagyon kellett családjának a kenyér. A lelkére nehezedő bánat súlyától halála napjáig nem tudott szabadulni, pedig nagyon szerette két szép leánygyermekét, kik közül Rózsa, az idősebb Kovách Antal dunakeszi főjegyző felesége; a fiatalabb, Izabella, Schelling Péter posta és távíró főfelügyelő neje. Mindketten hálára kötelező módon voltak szívesek nemcsak megboldogult édes atyjuk életére és működésére vonatkozó adataikat rendelkezésemre bocsátani, hanem a művész naplóit, gyermekkori rajzait, ifjúkori följegyzéseit és egyéb családi ereklye-tárgyakat a városi múzeumnak ajándékozni. Naplóiból, melyeket 1864-ig vezetett, megtudjuk, hogy kik voltak a tanítványai, megrendelői és milyen árat ért el festményeiért? Érdekes adatok ezek Esztergom és Vác műveltségének és művészetének történetére. Tanítványai közül a hír szárnyán legmagasabbra emelkedett Spányi Béla, aki iskoláit Vácon végezte. Ugyancsak festő lett Lenes Vilmos is, akit 18Г1— 73 években tanított. ШГЗ-Ьап Tragor József eperjesi rajz* tanár is tanult tőle festeni. (Egy, ez évben festett csinos csendélet-kompoziciója tulajdonom). 18Г8-Ьап Tragor Alajos testvérbátyám tanult nála. Gróf Zichy Hippolyt sokáig nem tudta megbocsátani Töröknek, hogy nem fogdta el ajánlatát és művészi továbbképzése okából nem ment ki külföldre, végre azonban ő is megbékélt vele és újból kegyébe fogadta annyira, hogy valóságos Maecenása lett. A nyári hónapokat mindig a városmajor-utcai kastélyában kellett töltenie. A jólelkű főúr órahosszakat ült ilyenkor a művész háta mögött és elnézegette, hogyan alakul ki keze alatt a kép? Egy alkalommal Török nagyon a kedve szerint való képet készített el, aminek örömére nagy ebédet adott. Meghívta rá a pesti szeminárium összes kispapjait is; mindenkinek a helye meg volt jelölve. Mikor asztalhoz ülnek, Török is elfoglalja a helyét és fölemeli a szalvétát, egy rakás aranyat talál alatta. Hirtelen felugrik és bocsánatot kér, amiért nem az őt illető helyet foglalta el, de az öreg gróf méla mosollyal megnyugtatta, hogy az aranyakat munkája jutalmául szánta és az ebédet az ő tiszteletére rendezte. A gróf rokonsága azonban nem jó szemmel nézte az öreg főúr eme kedvteléseit és korlátokat vont a művészet oltárára rakott áldozatok közé. Igaz, hogy szobáinak falai mind tele voltak aggatva képekkel úgy, hogy Töröknek utóbb már olyan apró képeket kellett festenie, mint egy kártya, hogy fölakaszthatok legyenek a falra. Idehaza Peitler püspök pártfogolta. Sok képet készíttetett vele. Egyszer a saját arcképét rendelte meg és pedig úgy, hogy határidőre szállítsa. A kép elkészült. Az átvétel előtti napon Török a képet a nyitott ablak elé állította, hogy gyorsabban száradjon. Mikor azonban ajtót nyitottak, az így támadt léghuzam a képet az állványról lefordította és pedig olyan szerencsétlenül, hogy a fiókos szekrény sarkára esett, áthasítva a festményen a szemet és orrot. A kárvallott művész tehetetlen dühében nekirontott a képnek, hogy darabokra tépje. Mikor leányai ebben megakadályozták, nagy felindulásában hangosan zokogni kezdett, majd revolvert vett elő, hogy azzal főbe lőjje magát. Megszeppent leányai összekulcsolt kézzel kérték, hogy ne tegyen kárt magában. — De mikor nem tudok még egy ilyen képet festeni s az idő is rövid hozzá! — vetette ellen. — Nem is kell — válaszolták a leányok — próbálja meg kijavítani.
