Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
Mellékletek
104 Ezt az eszmét aztán elfogadta, mert kitünően tudott képeket restaurálni. Csiszár János püspöki jószágkormányzó megbízásából abban az időben javította át az összes képeket a MigazzLkastélyban. Legott hozzáfogott a sérült kép megjavításához. Lefejtette a rámáról, keményítős tapasszal lenvásznat ragasztott alája, a behasított részt kisimítva. Igaz, hogy egész éjjel dolgozott rajta, de reggelre már elkészült a kép és délben már vihette a püspöki palotába. A renováció munkája oly fényesen sikerült, hogy senki sem talált hibát a képen; csak ha majd valamikor alapos vizsgálat alá veszi valaki, fog elcsodálkozni azon, hogy miért van két vászonra festve. De nem csupán Peitler Antal püspök vette igénybe művészetét, hanem az egész klérus, valamennyi kanonok, a központi papság, sőt a szerzetesrendiek is. A Ferencrendiek közöl Karcsú Antalt festette le. Váry Gellért piarista-újoncmester nem csupán a maga képét festtette meg vele, hanem Pláton és Cicero arcképeit is. (1924^ben mind a hármat a váci múzeumnak ajándékozta, de a csehek nem engedték ide szállítani a megszállott Nyitráról.) Csapiár Benedek váci tanárkodása alatt Pállya Coelestin és Horányi Ede kiváló piaristák képeit festtette le Törökkel, aki Coburg herceg megrendelésére Koháry István arcképét is megfestette. A Lövőegyesület megbízásából 1858-ban Albrecht főherceg arcképét is megfestette, de 1861-ben a nép kiszúrta a képen a gyűlölt főherceg szemét. Az egyesület megbízásából Töröknek kellett később renoválni. 1876-ban ugyancsak a Lövő-egyesület részére megfestette Lerenc József király képét is. 1877-ben Szt. Lerencet, később pedig Szt. Antalt festette meg a váci rendház részére. Vidékről is állandóan el volt árasztva megrendelésekkel. Oda leginkább oltárképeket kellett szállítania. így Balassagyarmatra, Soroksárra, Törteire, Nógrádra, Szendehelyre, Dukára. A fóti templom részére Szt. Pált, a herencsényi templom részére Szt. István királyt, a gyarmatszőllősi templom részére Keresztelő Szt. Jánost festette meg. Tőle való a váci és erdőkúti evangélikus templom oltárképe is, mindkettő Krisztust a keresztfán ábrázolja. A kegyesrendiek számára egy Máriaoltárképet festett. Több képét kisorsolás útján értékesítette. 1873-ban egy aratási jelenetért 27 forintot vett be, 1875-ben egy Mária és Krisztus képe 65 forintért kelt el. A nép legszívesebben az életképeket és a csendéletet ábrázoló festményeit rakta meg a kisorsolásoknál. A megélhetés gondja sokszor arra kényszerítette, hogy iparművészeti tevékenységet is fejtsen ki. Többször festett üzleti reklám-táblákat, egyházi felszereléseket, díszleteket, zászlókat seff. Gyorskezű ember volt. Ha egy melL képet reggel megrajzolt, este már aláfestve tudta bemutatni a megrendelőnek. Halála előtt néhány hónappal Léváról kapott megrendelést egy Szt. Anna asszonyt ábrázoló oltárképre. Ez már aláfestve került halála után Lenes Vilmoshoz, aki Török összes félbenmaradt festményeit átvette és befejezte. Ezek között volt egy másik, szintén aláfestett oltárkép, mely Krisztus keresztről levételét és egy másik megrajzolt nagy kép, mely Sibillát ábrázolta. A családi arcképektől és a már említett oltárképektől eltekintve, legtöbb képe maradt a Zichy^család képtárában, a püspökség és a városi múzeum tulajdonában. Tájképei közül néhány Intzédy Soma és Serédy Géza gyermekeinek tulajdonában van. Nekem is van tőle a többi között egy, az ötvenes években divatos, bádogra festett viharos tájat ábrázoló festményem. Török Ede középtermetű, feltűnően szép arcú, élénk tekintetű barna ember volt. Az
