Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)

Befejezés

TIZENHARMADIK FEJEZET.

TÖRÖK EDE.

Városunk újabbkori művészettörténetében külön és előkelő fejezet illeti meg Török Ede festőművészt. De nem azért, mert váci születésű volt, mert sokat és művészit alkotott, hanem mivel erősen hatott a korára, üdvös hatást gyakorolt kortársaira, akikben fölkeltette a nemesebb művészi hajlamokat, fejlesztette esztétikai érzésüket, terjesztette a múlt hagyományainak ápolását és az ősök nagyobb megbecsülését. Elárasztotta a várost megszámlálhatatlan sokaságű festményeivel, melyek méltányos ára nélkiilözhetővé tette a művészietlen olajnyomatokat. Belevitte a család szentélyébe hűséggel megfestett arcképeit, hogy a gyermek megőrizhesse szüleinek jóságos vonásait, az utód pedig lássa elődjének tisztes alakját és tisztelje emlékét. Török ezzel kétséget kizáróan nagyban hozzájárult ahhoz, hogy városunkban és kiterjedt vidékén a művészi érzés fölébredt, a műveltség terjedt, az erkölcsök finomultak és a múltak hagyományaihoz mind jobban ragaszkodtak. Valóban alig van Vácon valamirevaló család, melyben hiányoz* nék tőle származó portrait, szentkép vagy egyéb festmény. Peitler püspöktől kezdve a kanonokokon át a főnemesi, nemesi és pol* gári családok mind foglalkoztatták Törököt, aki nagyon termékeny művész és gyors munkás volt. Eliszen csak arcképet legalább ezret festett. Némelyiket több példányban is, mert az elhunyt szülők képeit valamennyi

családtag számára meg kellett festenie, hogy mindenik megőrizhesse. Így terjedtek szét Török képei országszerte és tették ismertté a nevét, mert Budapestről, Érsekújvárról, Nyit* ráról, sőt még Prágából is kapott megren* deléseket.

Török Ede Vácon született 1836 októ* bér havában. Az anyakönyvi bejegyzés szerint október 2T-én keresztelték. Atyja menyői nemes Nagy Török Károly képíró, anyja Kotrik Anna volt. Elemi iskoláit és a gim* náziumot, melynek akkor csak négy osztálya volt, Vácon végezte.

Igen korán elkerült a szülői háztól úgy, hogy további gyermekkoráról Eajos testvére sem tudott közelebbi adatokat nyújtani. A festészet alapismereteire édes atyja tanítgatta. Már 12 éves korában igen csinos képeket festett. (Édes atyja, Török Károly, nem volt tanult festő, csak naturalista.) Jogász korában kedvtelésből kezdett festegetni és sohasem gondolta, hogy férfikorában majd festészetből kell fenntartania soktagú családját.

1853*ban Pestre ment és ott három éven át tanulta a festészetet a magyar mű* vészettörténetben annyira nevezetes Marasz* toni*festőiskolában, melynek Lotz Károly is növendéke volt. Mikor Marasztonitól megvált, Lotz Károlynál jelentkezett. Ez szívesen fo* gadta őt, mint váci fiút és annyira megsze* rette, hogy le is festette. (Ez a kép Török