Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
XIII. Török Ede
63 rázserejével fölvisz minket az ő bűvös, vonzó, harmonikus világába és megmutatja a mennyországot. A viharosan lebegő alakok csoportja a körülöttük repdeső szárnyas angyalokkal azt a látszatot kelti, mintha megnyílt volna az ég. Gondolatunk, vágyunk és tekintetünk fölszáll a mennyekbe, melynek dicsőült lakóit boldog együttlélben szemlélhetjük. A go* molygó felhők között angyalok által tartott földgömbön trónol az Atyaisten jogarral a kezében. Lábánál kis angyalok által környezve Szűz Mária ül. Tőle balra Jézus az angyalok által tartott keresztet mutatja be az Atya* istennek. A kereszten szegek és vérnyomok láthatók. Az alattuk nyüzsgő apostolok, szentek, pápák, püspökök, vértanuk, hitvallók és boldogok csoportjából Szt. Kristóf és Keresztelő Szt. János alakja magasodik ki. Tőle balra Szt. Józsefet látjuk lilommal kezében. Fölötte Szt. Mihály főangyal lebeg, kezében pajzzsal és mérleggel. Az Atya alatt Loyolai Szt. Ignác, Boroméi Szt. Károly és Szt. Flórián. Külön csoportban vannak a női szentek: Agnes a báránnyal, Arpádházi Szt. Erzsébet, amint alamizsnát oszt, Szt. Ilona császárasszony stb. Az asszonyok csoportja alatt van megörökítve az infulával repülő angyal. .A magyar szentek csoportjában Szt. István király ölében tartja Szt. Imre herceget, mellette Szt. László vállas alakja a csatabárddal kezében és Szt. Margit. Érdekes, hogy az ország címerével díszített zászló sárga színű. Az alaptónus az égboltozatnak és távlatnak megfelelően zöldeskék színnel fejeződik be és a lámpás belsejében ér véget. A lámpás belsejének közepén gomolygó felhők kö* zött fénylő sugárözönben a galamb alakjában ábrázolt Szentlélek lebeg. Az eszme nagyszerűsége, a tér beosztása, a csoportok pompás elhelyezése, az alakok mélytüzű, tarka színezése, főként pedig a fénysugarak szerencsés alkalmazása lebilincselő hatást gyakorol-* nak a szemlélőre, mert az élet melegét adják a festménynek. A színek e kellemes vegyü* lékében és gazdag pompájában is mindenütt rátalálunk az ég legmosolygósabb azúrjára, a művészettörténelem által úgynevezett Maul* bertsch*kékre. Az egyes alakok víziószerű mozgásainak vehemenciája, kompozíciójuk tö* kéletessége az ihlet pillanatának minden frisseségét megőrizték és a legszélesebb pers* pektíváját nyújtják a nagy művész rajzolni tudásának. A barokk-művészetnek főtörekvése volt a mennyországot bemutatni kupolafestményeiken és ezt a feladatukat versengve igyekeztek megvalósítani. A tárgy egy volt, de a kivitelben sokféle felfogás érvényesülhetett. Az ég kék, boldog lakói — mint az Olümposz istenei — felhőkön lebegnek. A Szentháromság ábrázolása a Hiszekegy tanítása sze* rint úgy történik, hogy Jézus a mindenható Atyaisten jobbja felől ül. Ez az elhelyezés különféle lehet. Meglepő azonban az a hasonlatosság, mely a Nagytemplom mennyezetképe és Rothmayernek a bécsi Karls* kirché*ben látható kupolafestménye között van. Gomolygó felhőkön egyes csoportokban látjuk ezen is az ég lakóit, az Atyaisten jobbján ülő Jézus itt is a magasra tartott vérző fe* szüleire mutat, a Szentlélek a laternában van elhelyezve, a térbeosztás, a csoportosítás, a színek gazdagsága mind azt a benyomást keltik s így lehetetlen attól a gondolattól sza* badulnunk, hogy Maulbcrtsch erősen hatása alatt állott Rothmayer gyönyörű freskójának, melyet \737 előtt festett Bécs legszebb templomában. A kupola alatt, a sarokba iktatott bol* tozatfelületen, a csüggőkön (pendcntifeken) akár csak a római Szt. Péíer*templomnáI, Máté, Márk, Lukács és János evangélista alakjait látjuk az őket jellemző állatképekkel. Ezek a barokkrajzú, lágy, olvadékony színe*
