Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)

VII. Vác története 1526-tól 1684-ig

HETEDIK FEJEZET. Vác története 1526-tól 1684-ig. A mohácsi csatában (1526 augusztus 29-én) nem csupán az ország hadserege pusztult el és királya halt meg, hanem veszendőbe ment egy­sége és megszűnt a függetlensége is. Szulejman szultán győzedelmes csapatai csakhamar elárasz­tották Magyarországot. Szeptember 5-én maga a szultán is megindult Mohácsról és 12-én el­lenállás nélkül vonult be Budára. 19-én elkészült a Buda és Pest között vert híd, melyen át a Duna-Tisza közti vidék feldulására vezette ha­dait. Portyázó török csapatok Váctól Miskolcig mindent fölégettek és elpusztítottak. A nagy csapás szomorú részese lett Vác városa is, de erős vára egyideig ellentállt és amily gyorsan kezdett lobogni a próféta diadalmas zászlaja, oly hamar halaványodott a fénye Báthori büszke városának. Buda elfoglalása után (1541) Vác is csakhamar elesett és határváros lett a moha­medán és keresztény műveltség érintkező vona­lán, vára pedig rövid megszakításokkal a török végvára volt közel másfél évszázadig, A mohácsi ütközetből megmenekült Or­szágit János püspök Zápolyaihoz szegődött és részt vett 1526 november 21-én székesfehérvári koronáztatásán, de a következő évben már át­pártolt Ferdinánd királyhoz és jelen volt az általa összehívott, 1527 októberében és 1528 január havában Budán tartott országgyűléseken. Utóda Brodarics István kancellár lett, ki vitézül küzdött Mohácsnál, melynek eseményeit ő írta meg legszebben és legkimerítőbben vala­mennyi kortársa között. Az ütközet után sok ft m -yyyx-bCb &l*-f r v J ^ -mfvUw ГЧ) m ru -----j b “Чу Г-T. ^ ^ ^ 11LU -ь тиЧт-Хлл,- vri - -vy*' S"*4 ГУп^Г- 'Tpnc-fa- 7 í\\y ■c/fí- . 'Оьл* <-LL^cL-ürvp £-/)~ ?» ^ ■hr', -Xv —v у->n t^j ■ Brodarics István váci püspöK jelentése a pápátjoz. bajjal menekült Pozsonyba, ahol II. Lajos király özvegyét, Máriát támogatta abban, hogy ennek Ferdinánd nevű testvérét válasszák királlyá. Mi­kor azonban azt látta, hogy Ferdinánd a fegy­ver hatalmával akar a trón birtokába jutni, meg­írta neki, hogy amit tett, azt nem ő érte, hanem hazája érdekében tette, minthogy pedig tanácsa ellenére el hagyták veszni Budát, Esztergomot, Visegrádot a szent koronával, Fehérvárt, Győrt, sőt még Tatát és Komáromot is és most mindezt nagy vérontással, a haza szabadságának elnyo­másával akarják visszaszerezni, elhagyta Ferdi­­nándot és Budára sietett, hogy részt vegyen a Zápolyai János által 1527 március 17-re hirde­tett országgyűlésen. A király örömmel fogadta; elejtette az ellene emelt hazaárulás vádját és---------­­“f

Next

/
Thumbnails
Contents