Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)
VII. Vác története 1526-tól 1684-ig
46 VÁC TÖRTÉNETE megakadályozta, hogy javait elkobozzák. Ezután Lengyelországba ment és másfél évet töltött Tomiczky Péter krakói püspöknél. 1529-ben a király megbízásából Velencében, Párizsban és Rómában járt. 1531-ben Roggendorf császári fővezérrel tárgyalt a béke ügyében és egy évi fegyverszünetet eszközölt ki az ellenkirályok között. 1532 januárjában Regensburgban volt a birodalmi gyűlésen. Ugyanez évben pécsi püspök lett s mint ilyen is folytatta vándoréletét. Fontos megbízásokkal ment követségbe I. Ferdinándhoz, V. Károly császárhoz és a szentszékhez. Csak 1537 tavaszán tért vissza Budára, amikor János király sok fáradozása jutalmául neki adományozta a váci püspökséget, melyben a római szentszék megerősítette. A betegeskedő, agg püspököt egészen felvillanyozta az az öröm, hogy a pécsinél nyugalmasabb váci püspökség élére kerül, de alig pihent meg egy kissé és még el sem foglalhatta új székhelyét, amikor János király megbízásából Krakóba kellett utaznia, hogy a lengyel királyt, mint uralkodójának rokonát, fölkérje a béke közvetítésére és megkérje tőle leányának, Izabellának a kezét. Fényes kísérettel — 45 szolgával és 37 lóval — indult útnak. Április 29-én érkezett meg és csak május 17-én indulhatott vissza, mert a megbeszélések három hetet vettek igénybe. A lengyel udvarnál nyert biztató hangulat hatása alatt jött Vácra, hogy számot vessen az itteni állapotokkal. De még meg sem tekinthette valamennyi jószágát, megbízás érkezett a királytól, hogy utazzék haladéktalanul Körmöcbányára és tárgyaljon Wese János lundi érsekkel, Ferdinánd biztosával, a béke ügyében. Minthogy Körmöcbánya Ferdinánd birtoka volt, Ferdinánd király még május 15-én szabad menetlevelet állított ki Brodarics részére. Ezt és János király megbízó levelét Frangepán Ferenc kalocsai érsek személyesen hozta el Vácra. Mikor Brodarics az iratokat megkapta, azonnal útrakelt. Június 8-án találkozott Wesével, de tárgyalásaik nem voltak eredményesek, mert mindkettejük felhatalmazása hiányos volt. Frangepán csak július 7-én érkezett meg, de nem hozott semmi engedményt Ferdinánd javára s az alkudozások lassan haladtak előre. Frangepán és Brodarics tőlük telhetőleg előzékenyeknek mutatkoztak és hogy teljes jóakarattal, szeretettel működnek a béke érdekében, azt július 12-én különös módon is bizonyították. Ekkor megjelentek Wesénél és Brodarics hoszszabb beszédben fejtegette előtte, mily siralmas helyzetben van az ország, pedig mennyire rajta voltak, hogy béke legyen s nem is az ő mulasztásuk okozta, hogy még nincs ; de hát János király, úgy látszik, most sem valami nagyon hajlik a békére. Ok már két évvel ezelőtt kijelentették, hogy ha tárgyalásaik békére nem vezetnek, távoznak az országból, nem szolgálnak János királynak. Most is ez a szándékuk, nehogy a keresztény vér ontásában s a török pusztitó vadságában való részességgel vádolhassák őket. Csak azt óhajtanák tudni, hogy Egert és Vácot János kezében hagyva távozzanak-e tőle, mivel tisztességgel mást nem tehetnek s így adják-e magukat Ferdinánd alá, vagy megmaradjanak-e méltóságaikban János szolgálatában, hogy mindig a békét sürgessék, barátaikat erre ösztönözzék, János király halála esetére pedig biztosítsák Ferdinándnak az utódlást. Az első esetben minden megengedett dologban szolgálnak a felségnek, kivéve János király ellen. Jobbnak látják azonban, ha állásukban maradnak; de kötelező Ígéretet kérnek Ferdinándtól, hogy főkapitánya váraikra, birtokaikra nem támad, maguk pedig esküvel Ígérik, hogy az ő váraikból Ferdinánd híveinek semmi káruk nem esik. Kérje Ferdinánd a pápát, hogy őket az egri, illetve a váci püspökségben megerősítse és pedig azon a címen, hogy a béke érdekében fáradnak. Ha Ferdinánd óhajára az országban kell maradniok, ígérje meg nekik, hogy ha a török birtokaikat elfoglalja, szükségleteikről gondoskodni fog. Ez az ajánlat kétségtelenül azt célozta, hogy mind Wese, mind Ferdinánd nyilván lássák, hogy nincs előbbrevaló céljuk, mint a béke; nem az egyéni érdek fontos náluk, bár erről sem feledkezhettek meg, hanem fontos az ország, a sokat szenvedett, megtépett haza. Wese mindamellett csupán az anyagi szempontot akarta meglátni, azt érezte ki a nyilatkozatból, hogy püspökségüket féltik s minden eshetőségre biztosítani akarják magukat. Ferdinánd sem sokkal ideálisabban fogta fel az ajánlatot és július 27-én mindössze arra biztatta Wesét, tartsa őket szóval, nehogy valami kétségbeesett lépésre szánják magukat.
