Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)
XIII. A XIX. század második fele
XIII. A XIX. SZAZAD második fele 13. vették megszavazott kiadások födözetéül ugyanazt a 19,000 forint pótadóhátrálékot, amiből soha egy krajcár be nem folyt, de ha behajtható lett volna is, csak egyszer lett volna fölvehető. Szomorúan jellemző közigazgatási viszonyainkra, hogy amikor — 1875 augusztus havában — egy küldöttség ment a vármegyére és a Dr. Freystnger Lajos Kir. Közjegyző. hivatali hatalmával sokféleképen visszaélő Korpás Márton rendőrkapitány fölfüggesztését kérte, Szilassy István alispán, a megye első tisztviselője, azt válaszolta: — Ne bántsák: kommt selten was besseres nach! így vált végzetessé Vác városára nézve a magyar átok. Amikor a nagy nemzeti megújhodás előtt állt, saját sorsának intézője let* és maga rendezhette volna be községi életét, amikor legnagyobb szükség lett volna alkotó munkára: vezetősége nem állott hivatása magaslatán, a pártok pedig politikai és személy harcokat vívtak egymással a közgyűlés tanácstermében. A város eme szánalmas állapotában — 1875 augusztus havában — jött haza szülővárosába királyi közjegyzőnek az ifjú Freysinger Lajos. Látta a lejtőt, érezte, hogy az egész rendszert meg kell szüntetni, de tudta azt is, hogy ezt a nagy munkát egymagában nem végezheti el. Az ellenzéknek két árnyalata küzdött egymással és Réty Ignác polgármester személye ellen. Az egyik vezére Németh István, a másiké Bogányi József volt. Freysinger egyikükhöz sem csatlakozott, mert nem ismerte multjokat és nem volt tisztában törekvéseik céljával. Óvatosan válogatta meg segítő társait. A közvéle* mény irányítására 1880-ban megindította a Váczi Közlönyt. Tervet eszeit ki, mellyel kihúzzák a várost a kátyúból. Az 1880 évi költségvetés tárgyalása kapcsán megvitatták és elfogadták ezt a tervezetet, melynek pontjait néhány év alatt mind megvalósították. Megvizsgálták a közpénztár és árvatár tíz-húsz évi számadásait, pénzkezelési és gyámhatósági szabályrendeletet alkottak, a fölvett és soha nem törlesztett városi adósságok sokféle címletét törlesztéses kölcsönné változtatták, kimondták és megvalósították a járdakényszert, házi kezelésbe vették a fogyasztási adókat, rendezték és behajtották a régi bérek és pótadók hátralékait, értékesítették a városi bérleteket és különféle szabályrendeleteket készítettek. Célszerű intézkedéseikkel véget vetettek a régi szomorú gazdálkodásnak, melyet rendes városi háztartás vezetése váltott föl. A városi épületeket jó karba helyezték, a forgalmasabb utcákat kockakövekkel burkolták, kiépítették a dunai rakodópartot és megkezdték a csatornázást. Új jövedelmi források gyanánt jelölték meg a kövezetvámot, a fogyasztási pótadót, a karópénzszedés és a helypénzszedés jogát, a város törzsvagyonát pedig ingatlanok vételével (Fehérló, Zöldfa stb.) szaporították. A Freysinger által életre keltett pénzügyi bizottság, melynek ő elnöke és lelke volt, ezzel a tervszerű és fáradságos munkáj*.—.3
