Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
IX. Az újjűépítés kezdete (Berkes András és az Althannok kora, 1686 - 1756)
ix. az újjáépítés kezdete 77 rendek három napig tartó vallási vitába keveredtek. A protestánsoktól elfoglalt templomok kérdésében a váci dioecesis erősen érdekelve volt és jól utasított váci küldöttjének befolyásával sikerült a katolikus érdekeket megvédelmezni. 1706 október 15-én gróf Esterházy Imre, a pálosok rendfőnöke, lett a váci püspök.*) A vallásos lelkületű főpap az akkori zavaros viszonyok miatt csak kevés időt töltött a székhelyén. Helyette és alig két évi főpásztorsága után Berkes kormányozta az egyházmegyét. Rákóczi 1707 május 16-ára országgyűlésre hívta a rendeket, hogy: földre taposott édes hazánk törvényes szabadságait régen óhajtott virágzó állapotára hozza, s minthogy belátta az önkényes uralomra törekvő Ausztriai Házzal való kibékülés lehetetlenségét, ki kellett mondani az ország függetlenségét, mert csak így számíthatott külföldi segítségre. A francia és svéd király, az orosz cár fejedelmi méltóságával ellenkezett volna, hogy más uralkodó alattvalóival tárgyaljon. Berkes sokáig habozott, hogy elfogadja-e a fejedelem meghívását, de győzött hazafias érzülete, mellyel összhangba tudta hozni egyháza érdekeit és elment Ónodra, ahol a fejedelem május 31-én ünnepi keretekben nyitotta meg az országgyűlést. A tanácskozások során szóba kerültek a sérelmek is. Június 4-én heves vitát keltett a rézpénz ügye. Az ország szegény, kincstára üres volt, a hadviseléshez pedig mindenek felett pénz kellett. A bányavárosok Rákóczi kezén voltak ugyan, de az arany és ezüst bányák művelése nem hozta be a rájuk fordított költséget sem és csak a rézbányászat volt jövedelmező. 12 millió rézpénz volt forgalomban, ennek egy harmadát akarták meghagyni. Bercsényi azt indítványozta, hogy ha a katonákat rézzel fizetik, adósságot is lehessen rézzel fizetni, zálogba vett jószágot is kiváltani. Ez azonban nagy forrongást okozott, s ezért a gyűlésen részt vett Rákóczi, hogy pártatlanságát bebizonyítsa, június 6-ára halasztotta ennek tárgyalását. A kitűzött napon ő maga szólalt föl először és oly módon akarta a libertások érté*) Gróf Zichy Pál győri kanonok számított a váci püspökségre és mert nem ö lett, november 23-án Rákóczi pártjára állott. A fejedelem udvari papja lett és utóbb bujdosásában is követte öt. két szabályozni, hogy Bercsényi indítványának megfelelően mindent lehessen rajta venni. De az ellenzék nem gondolván a fejedelem sok szép declaratióival, szíves expectorátióival, tovább obstruált. Berkes András nagyprépostunk, aki korának leghíresebb szónokai közé tartozott, tizenhárom vármegye nevében tiltakozott az ellen, hogy a rézpénzzel, mint az ezüsttel, adósságot lehessen törleszteni, zálogjószágot kiváltani. Rákóczi ebben alávaló pártütést, szövetségbontó törekvést látott és nyíltan megkérdezte Berkestől, hogy van-e fölhatalmazása a tizenhárom vármegyétől ? Az ungi, beregi és szatmári főispánok nyomban megjegyezték, hogy ilyen tiltakozásra senkit sem hatalmaztak fel, amit Berkes sem tagadhatott. Bercsényi rámutatott arra, hogy Túróc megye körlevelekben buzdította a vármegyéket a háború miatt rájuk nehezedő terhek megszüntetésére. A fejedelem maga is igaz szívbeli felindulással fakadt ki azok ellen, akik a szövetséget megbontani akarják és visszautasította a gyanúsítást, hogy zsarnok módjára s a maga hasznára jár el az ország ügyeiben. Rakovszky Menyhért alispán és Okolicsányi Kristóf főjegyző túróci követek a felolvasott körleveleket fejtegették és azzal védekeztek, hogy nem törekedtek lázadásra, hanem csak sérelmeiket akarták előterjeszteni. A fejedelem erre nyugodtan cáfolta védekezésük tarthatatlanságát és szemükre vetette, hogy nem fordultak hozzá, hanem a háta mögött panaszkodtak a vármegyéknek, mint hogyha a háború okozta bajokat egyesek, első sorban ő maga, haszonlesésből okozták volna. Báró Semnyei István kancellár erre a túróciak ellen a törvényes eljárás megindítását javasolta. A két követ újabb védekezése most már a fejedelmet is kihozta sodrából és elkeseredett hangon könynyezve kért elégtételt a szövetkezett rendektől Túróc vármegye méltatlan és becsületsértő eljárásáért. Azt hiszik — mondotta — hogy hazám kárával kincseket gyűjtök. Nem tehetek mást, mint, hogy kezökbe adom azt a méltóságot, a melylyel a rendek a szécsényi országgyűlésen felruháztak. Visszavonulok erdélyi fejedelemségembe. Készebb vagyok megvonni magamat az ország egyik szögletében, mint hogy a várt köszönet helyett zsarnoknak mondjanak. Nem tűröm, nem szenvedem el! Magammal viszem koporsómba!
