Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
IX. Az újjűépítés kezdete (Berkes András és az Althannok kora, 1686 - 1756)
72 VAC MÚLTJA ÉS JELENE vetett rendkívüli nagy adót megfizették. Az udvari kamara emberei lefoglalták azokat a jövedelmeket is, amelyeket a püspökök a török uralom idején alattvalóiktól kaptak. A tizedeket visszaadták ugyan, de csak azzal a kikötéssel, hogy kizárólag a kincstárnak van joga kibérelni. A bérösszeget persze ők állapították meg, így aztán a püspökség a 8000 forintot érő pestmegyei tizedeiért csak 800 forintot kapott. A tizedből össregyűlt jövedelem tizedét visszatartották a katonatartás alól való mentesség címén, noha a püspök jelentéktelen nógrádi birtokai (Alsósáp, Berkenye, Kálló, Kösd és Nógrád) után 4 gyalogost állított ki a török legyőzésére fölkelő nógrádi nemesi bandérium számára és személyesen vett részt a Vácot fölmentő ütközetben. A váci káptalan Bércéit, Rétságot és Üllőt szerezte vissza. A Kollonics-tervezet szerint csak egy vallás, a római katolikus, lehetett az egész országban, miért is a kormány szigorú utasítása szerint a püspökök az egyházmegye területén megfosztották a protestánsokat templomaiktól. Vácon a Konstantin-téren állott és jó karban volt Szent Mihály templomot a reformátusok használták. Kéry János püspök azonnal visszakövetelte, a prédikátor fizetését megtiltotta és a pásztor nélkül maradt nyájat a katolikus egyházba terelte. Akik tovább is ragaszkodtak hitükhöz, azokat földesúri jogaiknál fogva kipárancsolta a városból. Az üldözött református magyarok ekkor a Naszál alatti Gyada, Katalin, Pokolvölgy -és Monyók nevű berkekben és réteken ütöttek tanyát, s Tótfalu, Kösd, Verőce és más szomszédfalvak lakóinak számát szaporították. Később — 1712-ben —Kollonics Zsigmond megengedte, hogy a város északi határában saját egyházi intézményeket létesítsenek és önálló községi életet éljenek s ezzel megvetette Kisvác alapját. (A városba a reformátusok csak II. József császárnak 1781 október 19-én kiadott Christiana tolerantia néven ismeretes rendelete után jöhettek be.) Nemcsak a város hevert romokban a török uralom megszűnte után, hanem a felszabadult vidék termékeny földje is kipusztult és műveletlenül került a magyar király uralma alá. De ezt a romlást nem a török, hanem a háborúk és a magyar földesúri hatalom okozta. A török idők vázolásánál említettük már, hogy az egykorú értesítések Vácot virágzó városnak, lakóit és a környék lakosságát szorgalmas, jómódú népnek mondják, de vannak olyan följegyzéseink is, melyek a várost romhalmaznak, lakóit pedig gyülevész népnek állítják és fájdalom, ezek a megállapítások is helytállók. Mindegyik azt írta le, amit látott. Városunk a török uralom ideje alatt sokszor volt keresztény és török csapatok fosztogatásának tárgya s így házait gyakorta lehetett lerombolva, omladozó állapotban találni. Ebben némi ravaszság is lehetett, a lakosság nem igyekezett felépíteni, nehogy a jólét jelével magára vonja a hatalmasok figyelmét. A török sajátos kultúrájának épúgy nem maradt nyoma, mint ahogy megsemmisültek a keresztény középkor emlékei. Az erődítésekkel, épületekkel és kultúrával együtt pusztult el a város és vidékének lakossága is. A török várőrséget felkoncolták, a mohamedán lakosságot kiirtották, a keresztény magyarok pedig kibujdostak a közeli szőlőhegyekbe. Csak lassan-lassan kezdtek beszállingózni az omladozó falak közé a megmaradt Tabánlakók, a törökök volt keresztény alattvalói. Az ő csekély számukat a keresztény seregek letelepülő maradványai szaporították. Balogh Miklós volt az első püspök, aki székvárosában állandóan letelepedhetett. Nagy buzgalommal fogott hozzá a város újjáépítéséhez. A vár omladékáit elhordatta, az utcákat a törmelékektől megtisztíttatta, a roskadozó templomokat megjavíttatta és a püspöki lakot helyreállíttatta. A bécsi kormány is gondolt Vác újraépítésével és benépesítésével. 1688 november 8-án utasította a budai császári kamarát, hogy Buda, Pest, Esztergom és Vác városokban azonnal ossza ki a telkeket. Balogh püspök általános helynöke és teljes hatalmú helyettese, terenyei Bendő István 1689 augusztus 21-én szerződött nemes Büllam Konráddal, melynek alapján német honfitársai megkapták a törökök által birt épületeket és a közterhek viselése alól mentességet nyertek. Egyéb telekért sem kellett fizetniök és szabadon használhatták a város korcsmáit és mészárszékeit. Az új telepesek, akik vallásukra mind katolikusok, foglalkozásukra nézve pedig iparosok voltak, szívesen fogadták a püspök-földesúr ajándékát és a felha-