Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
XII. A XIX. század első fele
122 VÁC MÚLTJA ÉS JELENE latkozott és kijelentette, kogy a harc az 1848 évi törvényekért folyik, Magyarország nem akarja a dinasztiát trónjától megfosztani, csupán a törvényben kimondott függetlenségét akarja az örökös tartományokkal szemben megvédelmezni. Megnyugtatta tisztikarát, hogy nem tértek le a törvényes útról és nem is akarnak a forradalom terére lépni, sőt nem tűrnék, hogy a sereget bárki is forradalmi célokra használja fel. Görget Artúr. Mikor a tisztek eltávoztak, leült és napiparancsot szövegezett.*) Ez a napiparancs, melyet helytelenül báct kiáUbány-nak nevez a történelem, két részre oszlik. Az elsőt ő maga intézi seregéhez és ebben a maga egyéni álláspontját fejtegeti, helytelenítve a kormány eljárását, mely a feldunai hadsereget is gyanúba hozta. A napiparancs második részében a feldunai hadtest nevében nyíltan kijelenti, hogy a Honvédelmi Bizottmány iránt nincs semmi bizalma és ezentúl csakis a hadügyminiszter parancsainak fog engedelmeskedni. Ha a Honvédelmi Bizottmány netán köztársasági gondolatokkal foglalkozik, úgy legyen elkészülve, hogy a feldunai hadtesttel szemben találja magát, mert a feldunai hadtest az V. Ferdinánd király által szentesitett alkotmányért küzd és jelszava: királyért és hazáért. Görgei ezzel a nyilatkozattal, mely a tisztikar meggyőződését fejezte ki és megegyezett a hagyományos magyar hűséggel is, elérte, hogy tisztjei nem széledtek szét, seregében a rend nem bomlott fel. Görgei Vácon nemcsak ösz*) Az eredeti fogalmazvány Bloch Mór százados, hadelnöki titkár keze írása. szetartotta hadseregét, hanem a legénység rossz felszerelését a legszükségesebbekkel kiegészítette. Az Ígért 5000 főnyi gyalogság helyett csak 2000 újoncot talált itt. További hadműveleteihez négy hadosztályba osztotta seregét, melyet egészen újjászervezett és ettől kezdve hetedik hadtestnek nevezett. Mikor Windisch-Grätz herceg január 6-án megtudta, hogy Görgei Vácnak vette útját, széleskörű intézkedéseket tett üldözésére, de gróf Wrbna László altábornagy a rossz időjárásban a nagy hó és kemény hideg miatt csak Fótig jutott, herceg Lichtenstein Ferenc altábornagy pedig megkésve érkezett Vácra, mikor előőrsei a hétkápolnai hídon át bevonultak a városba, a magyar sereg utóvédének csapatai már a Kőkapu alatt meneteltek. Az osztrák sereg azonnal megszállta a várost és szoros ostromállapotba helyezte. Január 8-án Wrbna altábornagy is megérkezett Vácra és bevonult tisztikara élén a városba. Azonnal jelentést küldött Windisch-Grätz altábornagynak Vác megszállásáról és elpanaszolta, hogy csapatainak cipői lerongyolódtak és lábaik kisebesedtek, az ütegeket és szekereket sem tudták előrevonni, miért is arra határozta el magát, hogy január 9-én elhagyja Vácot és egy menetben visszamegy Pestre. Windisch-Grätz herceg nagyon megharagudott, mikor ezt a jelentést megkapta és még aznap — január 8-án — este 10 órakor futárt küldött Vácra azzal a paranccsal, hogy báró Csorich Antal altábornagy azonnal folytassa két dandárral Görgei üldözését, a harmadik pedig maradjon Vácon és tartsa megszállva a várost. Csorich e parancs következtében átvette a parancsnokságot és — maradt továbbra is Vácon. Két napig vesztegelt itt, hogy csapatait a további menetelésre alkalmassá tegye, aztán neki indult Görgei üldözésének. Vácon két század Paumgartten-gyalogság és egy század Civilartulánus maradt vissza. A Csorich-hadosztálynak tulajdonkép Vác volt a főhadiszállása, de mint a lapdát dobálták hol Pestre, hol a nógrádi hegyekbe. A dicsőséges tavaszi hadjárat döntő ütközete április 10-én városunk nevével kapcsolatos. A tavasz ébredésével a nemzet reménye is éledt szabadságának feltámadása iránt. Joggal táplálhatta ezt a reményt, mert a rügyet fakasztó
