Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
XII. A XIX. század első fele
XII. A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELE 123 kikelet első napjától kezdve diadalmasan lengett a harcmezőkön mindenütt a Szűz Máriás magyar zászló. Tulajdonkép egy nagy csata volt az egész tavaszi hadjárat. Egy csata, melynél csak a terep változott: kezdődött Szolnoknál és Isaszeg, Vác, Nagysalló, Komárom dicső napjai után Buda visszafoglalásával, a császári csapatok teljes visszavonulásával végződött. A hadművelet célja az ostromolt Komárom megsegítése és Buda visszavétele volt, e végből a Budapestet hatalmába tartó herceg Windisch- Grátz császári fővezérre döntő csapást kellett volna mérni. Minthogy azonban erre nem volt elég ereje a magyar hadseregnek, az ellenséget félrevezették. Míg Aulich tábornok abban a tévedésben tartotta őket, hogy velük szemben a honvédség egész zöme áll és ez a döntő ütközetet Pest előtt akarja megvívni, Damjanich és Klapka Vácra indult. Mialatt Damjanich szemben támadja az ellenséget, Klapkának Vác megkerülésével a visszavonulás útját kellett volna megszállani. Klapka azonban nem teljesítette személyesen a parancsot, hanem a Bobics-dandárra bízta a megkerülő műveletet, amely nem sikerült, mert a nagy ködben eltévedt. Damjanich így egyedül támadta meg a III. hadtesttel a Vácot megszállva tartó Ramberg-hadosztályt. Ramberg György altábornagy betegen feküdt a budai kórházban. A hadosztály parancsnoka Götz Károly Keresztély vezérőrnagy volt. Április 10-én reggel 8 órakor vette Windisch-Grátz herceg parancsát, hogy óvóintézkedéseit 'megkétszerezze és ha túlnyomó erő támadná meg, vonuljon vissza a Duna mentében a Garam mögé. Mivel УгЮ-ког azt a jelentést kapta, hogy Sződ, Duka és Váchartyán felől ellenséges oszlopok közelednek, riadót fuvatott és fölállította csapatait. A Kálváriától a Hétkápolnán át a Dunáig a vasúti töltést szállta meg, egy-egy ezred pedig a városban és Nagymarosnál állt. Hosszas ágyúdurrogtatás és előőrsi csatározás után véres harc fejlődött. Damjanich a Wisocki-hadosztályt vezényelte rohamra. A támadást a lengyel légiónak kellett volna megkezdeni, de az osztrák vadászok heves tüzelése visszarettentette őket. Földváry Károly alezredes, a vörössapkás 3-ik honvédzászlóalj parancsnoka, megragadta zászlójukat és személyesen akarta őket rohamra vinni, de a lengyel zászlótartó megtagadta a lobogó átadását és az egész légió a rohamot. Ekkor Földváry a 3-ik zászlóaljat viszi támadásra a Rákóczi-induló hangjai mellett. Tömött sorokban indulnak szuronytszegezve előtörő honvédek. Vezérük magasra emeli a Szűz Máriás lobogót és elkiáltja magát: — Utánam fiúk, hisz a mienk ez a haza! De a Lőház bokrai közt rejtőző vadászok gyilkos sortüze megtizedelte őket és egy pilla-Földváry Károly alezredes, a váci íjős. natra meginogtak. Földváry már a hídon van, amikor egy ágyúgolyó kisöpri alóla a lovát. О is leesik a sárba és kihull kezéből a golyóktól átlyukasztott zászló. De a következő pillanatban talpra ugrik és lobogtatja a zászlót. Csodával határos elszántsága átterjed katonáira és úgy meglepi az ellenséget, hogy századosuk elfeled tüzet vezényelni. Közben kidől Földváry alól a második paripa is, de a következő percben már újra föntlobog a zászló és a rettenthetlen honvédek a süvítő golyók záporában ellenállhatlan erővel törnek előre. Az osztrákok védő vonala kettészakad, a halált megvető 3. és 9. zászlóalj átgázol a Gombás patakon és szuronytszegezve elfoglalja a császári ütegeket, aminek láttára a lovasság futásnak ered. Götz tábornok a veszélyt felismerve visszavonulást
