Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)

XII. A XIX. század első fele

\ XII. A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELE 121 nagy által szerzett nemzetőrt induló lelkesítő hangjai mellett vonultak Szenttamásra a föllázadt rácok ellen, míg itthon a Hétkápolna előtti tér­ségen a naszódi oláh gyalogezred határőrei meg­tagadták az eskü letételét a magyar alkotmányra. Decemberben elfogyott az ágyúk öntéséhez szük­séges ércanyag. A Honvédelmi Bizottmány köz­zétette, hogy egy pengő forintjával veszi meg fontját, de a föllelkesedett nép önként ajánlta föl templomainak harangjait. A váciak az elsők között voltak. Kaptak is Kossuthtól egy gyö­nyörű levelet: A szabadság — írja — a’ népek aratása, kincse, nyugalma. Szabadság nélkül csak nyo­­morú tengődés lehet, — élet nem. Önök megértették uraim a’ szabadság szent felségét. És önök szabadok leendenek, — mert nem lehet, hogy a’ népek Istene rabszíjra en­gedje fűzni népét, melly a’ szabadság érzet magasztosságával imádkozik hozzá ! Fogadják önök a’ nemzet háláját magasz­tos hazaszerelmükért! Harangjaiknak hangja, melly önöket áhí­tatra hívta az Isten házába, ágyúkká öntetve önöket a’ dicsőség mezejére, — ellenségeinket pedig halálra hivandja, ’s fülükbe fogja dörögni ne bántsd a. magvart. A’ lelkeiket pietásra emelte hang az igaz­ságos bosszú mennydörgésévé változand át, mellyből ellenségeinknek — veszte, magunknak pedig üdve virágozandik fel, — és meghozandja kétségtelenül e’ virág önök hazaszerelmének is kiérdemelt gyümölcsét — — Összetartás, elszántság és kitörés, ollyan minő a’ készség — és nincs hatalom uraim — melly felett szent ügyünk diadalt ne arasson. Az új esztendő kétségbeejtő szomorúság­gal köszöntött be. A móri ütközet szerencsétlen kimenetele után a kormány és az országgyűlés tagjai elmenekültek Pestről. A nagy zavarban azt a vonatot, melyen Bónis Samu ült a szent koronával, Vácnak indították. Görgei újév nap­ján vette a Honvédelmi Bizottmány parancsát, hogy a nemzet becsületéért döntő csatát vívjon. Másnap reggel bement Pestre, hogy Kossuthtal beszéljen, de ez már akkor Debrecen felé uta­zott. Még aznap délután haditanácsot tartottak Csányi László lakásán és Kossuth parancsát tisztelettel félretették. Ahhoz idő kellett, hogy olyan hadsereget szervezzenek, amely az osztrá­kokkal fölveheti a mérkőzést. A főváros védel­mét elejtették és hogy időt nyerjenek, az ellen­ség figyelmét más irányba terelték. Görgeinek kellett megkezdeni a feldunai hadsereggel a visszavonulást és Vácon át a Vág völgyébe nyomulni. Görgeinek megengedték, hogy a Vác­­nál összpontosított 5000 főnyi gyalogságot a maga hadseregéhez csatolhassa. Görgei január 4-én éjféli Уг12-ког vonta át hadát a Lánchídon a Duna balpartjára és másnap reggel délelőtt csikorgó hidegben érke­zett Vácra. Ő maga utolsónak vonult be hát­védével a városba és a püspöki palotába szállt. Alig helyezkedett el, Szegedy Imre dandárpa­rancsnok jelentkezett kihallgatásra és előadta, hogy a seregen iszonyú lehangoltság vett erőt, a tisztikar zúgolódik. Már Pesten 80 tiszt hagyta el a seregét, mert nem akart a bizonytalanba, a forradalomba menni. Alkonyattáján nagy tö­megben jelentkeztek hadtestének parancsnokai és a tiszti küldöttségek, hogy előadják aggodal­maikat és kívánságaikat. Görgei nyomban nyi-16

Next

/
Thumbnails
Contents