Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
XII. A XIX. század első fele
120 VÁC MÚLTJA ÉS JELENÉ sem tiltja el a Gyertya Mártástól és Szappany Főzéstől. E kor szabadelvűségét bizonyítja az is, hogy a váci püspökség 1846 május 10-én a Buda-Pesti Hírlap-ban zsidó konyha haszonbérbe adását hirdette: tulajdon Kóscher bormérési joggal. Ebben az időben — 1844-ben — alakult meg: a Curia-vendéglő méhében fogamzott kaszinó, ugyanekkor az október 7-i tanácsülésen olvasták harsogó éljenek közt Kossuth felhívó levelét az Országos Védegylet alakítására. A polgárok szorgalmasan jártak ki a munkanapok után szőleikbe vagy a Nemzeti Lövöldöző-ház árnyas fái alá fáradalmaikat kipihenni. A Lőház épületének mai padlása volt a zártkörű táncmulatságok helye, míg a mesterlegények és parasztgazdák szórakozó helye a Fehér Hajó volt. Itt verték be egymás fejét a patkós-bálokon, míg a szelíd lelkű úri hajadonok epedve olvasták Himfi szerelmeit, majd meg Petőfi Ciprus-lombjait. A Pesti Hírlap névtelen levelezője jobb jövendőt vár a városra, ha a városok rendezésekor képviselőt küldhet az országgyűlésre. Elismeri, hogy: Vác lakói a műveltség és felvilágosodás nem nagy fokán állnak, de ezek a hiányok nem szolgálhatnak okul a képviselet megtagadására. Felette üdvös lenne — mondja — ha részint a tanácsba több törvénytudó jöhetne helyébe azoknak, akik előbb mezei gazdálkodással, vagy mesterséggel foglalkoztak, részint a választó polgárság sorában is több honoratior jelenhetne meg. (1845 december 19.) Amíg azonban a jövőbelátók így reménykednek, a várost megfosztják a gazdasági tevékenység belterjesebb kibontakozásának lehetőségétől azáltal, hogy már a gőzvasút kiépítése előtt Pest felé irányítják az ország kereskedelmét. Vác országos vásárain főként szarvasmarha, gabona, bor, dohány és méz volt keresett. A marhákat a bányavárosokba vitték, a gabonát Mosonba, onnét Bécsbe és Morvába. A szintén hírneves váci gyapjúvásárokat a 30-as években Pestre helyezték és itt is — még éveken át — Váci Vásár-nak hívták. Állítólag azért tették át Pestre, mert a pesti medárdi sokadalomig a földbirtokosok közül még csak kevesen fejezték be a nyírást és a gyapjú legnagyobb része csak vásár után érkezett Pestre. A hetivásárokat 1800-ban helyezték át keddre és péntekre, (a XVIII. században hétfőn és csütörtökön tartották.) Ennek a csendes korszaknak az 1848/49-i szabadságharc vetett hirtelen véget. Ebbe a dicsőséges küzdelembe az osztrák kormány kapzsisága kényszerítette belé a nemzetet, hogy ezáltal jogcíme legyen Magyarország alkotmányának elkobzására és hazánkat teljesen beolvaszthassa az egységes osztrák birodalomba. A szabadságharc dicsőséges két esztendeje Vácra súlyos megpróbáltatások és véres küzdelmek szomorú napjainak szakadatlan sorozata volt. A sűrű egymásutánban átvonuló katonák elszállásolásának és élelmezésének terhe érzékenyen sújtotta a várost, melynek határában két diadalmas ütközetet víttak lelkes honvédeink. Vác nevéhez fűződik a nemzet igazi szabadságharcának kezdete és Vácon csillámlott fel utoljára honvédeink harci dicsőségének halovány fénye. A katolikus klérus ismét szép tanujelét adta hazafiságának és önzetlenségének. Miként II. Rákóczi Ferenc korában elsők között sietett a magyar szabadságért kibontott zászló alá, most is a haza oltárára rakta értékeit, lemondott minden kárpótlás nélkül a papi tizedről. A váci káptalan nevében ezt az áldozatot a pozsonyi országgyűlésen Mericzay Antal kanonok jelentette be. Az egyházmegye papsága sietett megvalósítani a korszerű egyházi újításokat, a váci szentszék hazafias körleveleket küld szét a békés átalakulás érdekében. Cegléd immár másodízben írja be nevét végzetesen a váci egyházmegye történetébe. Az alsópapság minden forradalomban kivette a maga részét. Annak idején Dósa keresztes hadainak a nemesség ellen való fölhasználása és megszervezése, az öntudatos forradalom eszméje Cegléden Mészáros Lőrinc lelkész agyában fogamzott meg, most pedig Bobory Károly ceglédi plébános hívja össze parókiája székhelyére a váci egyházmegye papjait: közmegyei gyűlésre. A város 13,408 lélekből álló lakossága figyelemmel kisérte az események rohamos fejlődését és számos példáját adta hazafias érzületének. Mikor Kossuth Lajos július 11-én az országgyűlésen kimondta, hogy: veszélyben a haza, külön zászló alatt, az Ulrich Károly kar
