Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
XII. A XIX. század első fele
XII. A. XIX. SZAZAD első fele 119 a Rotschild-bankház vállalta és Széchenyi is a balparti vonal építéséhez pártolt. A helytartótanács 1844 január 21-én hagyta jóvá a Pest—váci vonalrész építési tervét. 1844 július 26-án írták ki a pályázatot 50,000 darab keresztgerendelyre és Pesten 1844 augusztus 2-án a váci töltésen, 1845 február 5-én pedig Vácon az ú. n. Száraz-tónál kezdték meg a töltésvonal építését. Sok akadály leküzdése, sok botrányos visszaélés után 1846 július 15-én nyitották meg és 16-án adták át a közforgalomnak. Kedvezőtlen jelek között robogott be az első vasút Vácra, lángokba borulva találta a Tabánt. A tűz 44 házat hamvasztott el. A vasút nem hozott szerencsét, virágzást városunkra, ellenkezőleg megfosztott forgalmas, nagy piacunktól, a főváros felé terelte Nógrádnak Váchoz tartozott részét. Az első vasút megnyitása fényes ünnepség keretében történt. A zászlókkal díszített Buda és Pest nevű gőzmozdony hét kocsit és az udvari kocsiban a nádort és családját hozta. Széchenyi István és Kossuth Lajos is a vonaton ültek. A harmadfélszáz meghívott előkelő személy — egy óra alatt - délután 5 órakor érkezett a váci pályaudvarra. A félrevert harangok kísérteties kongását alig bírta a mozsarak durrogása túlharsogni. A nádor nem fogadta az üdvözlésére kivonult káptalant, elöljáróságokat és küldöttségeket, hanem a veszély színhelyére sietett. 1847 őszén ismét mozgalmas napjai voltak a városnak. István nádor látogatásával kezdődött és Kossuth Lajos követválasztásával végződött. A királyi herceg október 14-én Balassagyarmatról érkezett Vácra Blaskovich kocsiján gróf Grünne Károly főudvarmester kíséretében, itt fejezte be nádori körútját és még aznap vasúton utazott Pestre. Kossuth választása záróköve volt a rendi alkotmány követválasztásainak. Báró Podmaniczky Frigyes a Fehérhajó-vendéglőben felütött kortestanyán így lelkesítette a népet: — Barátaim, csak négy napot tudok a világ teremtése óta. Az első, mikor a káoszból kibontakozni kezdett a világ, a második, mikor Krisztus született, a harmadik, mikor a francia revolucióval a szabadság napja felsütött, a negyedik nap a holnapi lesz, amikor el fog dőlni: Kossuth lesz-e a követ, avagy sem ? És október 18-án a főispáni helytartó széke Kossuiö Lafos. mögé két Herkules-alakú világos szürke, zsinórral gazdagon kihányt ezüstgombos dolmányban díszelgő váci molnárt állított, hogy az elnököt megvédjék az agyonnyomástól. Vác lakossága, melyet Acsádi Ignác 1720-ban 1600 lélekre becsül, egy évszázad múlva 11,000-reszaporodott; számszerűleg 12,119 lélek lakta akkor Vác 1340 házát, 9839 római katolikus, 76 görög keleti, 2195 református és evangélikus és 9 zsidó (Lúd. Nagy: Notitiae). 1839- ben 12,363 lélekből állott Vác lakossága (Fényes Elek : Magyarország statisztikája 1842). 1840- ben ugyancsak Fényes Elek 13,231-re teszi a lakosság számát és így részletezi: 10,527 róm, kát., 40 görög keleti, 2300 református, 83 ágostai evangélikus, 281 zsidó. Közművelődési szempontból érdekes, hogy a lakosság faji-felekezeti türelmetlenségével szemben a püspök védelmezi meg a zsidókat. 1814-ben Püspök-Vác város tanácsa arra kérte Kámánházy püspököt, mint földesurát, hogy a Hattyú-vendéglőt ne adja zsidónak árendába, de az uradalom befogadta a zsidót, mert: a keresztény igazsággal ellenkezne, hogy a Zsidóknak csak akkor engedje meg a városban való lakást, midőn a városnak azokra szüksége vagyon, megszűnvén pedig a reájuk való szükség, azokat a Földes Uraság hajtsa ki a városból. Ez okból a Mészárszékek Zsidó árendását
