Bodonyi Emőke – Tóth Antal szerk.: A Szentendrei Művésztelep és a Szentendrei Festők Társaságának iratai és dokumentumai 1926–1951 (Szentendrei Múzeumi Füzetek 4. Szentendre, 2007)

Chikán Bálint: Néhány dokumentum a Szentendrei Művésztelep korai éveiből

badban a levegő a szoba hőmérséklet alatti volna, úgy a közös műteremben kell állnia. Délután 2 órát a telepvezető által kijelölt tag részére műtermi vagy szabadban végzendő munka céljaira köteles állni. A délelőtti festés ideje reggel Vz 9-től V2 l-ig, a délutáni pedig y tói 5 óráig tart. Ezen időn túl a modell idejével szabadon rendelkezik azon kikötéssel, hogy szerződésének tartalma alatt szabad idejét modellállással nem töltheti. A modell tartozik a telep Házirendjének magát alávetni. A természetbeni ellátmányt a következőként kapja: reggeli, fél liter tej egy drb péksüteménnyel naponta a lakására szállítva. Ebéd: Leves, hús, köret és tészta egy drb kenyérrel Vacsora: Hús, köret egy drb kenyérrel. Az étteremben lesz felszolgálva. Természetbeni lakás, mely mindig tisztán tartandó. A lakásban vendégeket fogadnia szigorúan tilos. Minden kívánság a telepvezetőnél jelentendő be. Szentendre, 1931. május havában" A rendtartás azon kitétele, amely megtiltja a szabad időben a modellállást, biztosítja a Társaság számára, hogy az általuk foglalkoztatott modellért a nem kollektív munkánál ők szedjenek modellpénzt. Érdekes pontja még a rendtartásnak a „közös műterem" említése, amelyből félté' telezhetjük, hogy valóban volt ilyen. Erről más dokumentumban nem esett szó. A telepen kiadott lakások bérleti díjai egyértelműen a gazdaságos működést szolgálják. E bérbeadások feltehetően a nyári iskolára érkezők elhelyezését tették lehetővé. A tanfolyamok mellett vendégeket is hívnak a telepre: pl. 1930-ban vendégül látják Orbay Zsuzsán kívül Hincz Gyulát, aki az év decemberében Firenzéből így ír: 3. sz. dokumentum (Ltsz.: 1494-72). „Kedves Bindhofer (sic!) Komám! Mielőtt nekiadnám magam, hogy visszaemlékezzek a nyárra és Szentendrére meg az én jó Binddorfer (sic!) komámra, kinézek a firenzei kis szobám ablakából az elhalt podesták tornyos házaira és az olasz égre; rágyújtok egy kutya rossz macedonia cigarettára és az ebből kifújdogált sűrű füstfelhő közül belerévedezek a Szentendre felé rohanó bodros felhőkbe. Szeretnék átnyúlni innen az Arnó partjáról Hozzátok a művésztelep felé, szeretném magamhoz ölelni a boszorkányos szomorú-vidám poétaleïkedet. Sokszor elgondolom, hogy és mit csinálnak szentendrei barátaim. Onódi Béla, Bölcskey Feri és a más művésztelepről bizonnyal Pestre pártolt vén Rozgonyi, Barcsay, Sverákfóska meg a többiek, no - meg a szentendrei leányok; az a pirosruhás, meg a hoszszú, meg a szép szőke kislány, nem is beszélve Rólad Komám! Bizonnyal elfeledkeztetek cf 182 >