Bodonyi Emőke – Tóth Antal szerk.: A Szentendrei Művésztelep és a Szentendrei Festők Társaságának iratai és dokumentumai 1926–1951 (Szentendrei Múzeumi Füzetek 4. Szentendre, 2007)

Chikán Bálint: Néhány dokumentum a Szentendrei Művésztelep korai éveiből

már rólam és talpam alá tüzes köveket kívántatok; ez a megfeletkezés pedig bizonnyal azért van, mert mindnyájan aljas kurvák vagytok, akik az olyan lágyszívű, kenyérre kenhető és mégis mogorva embert mint én vagyok szeretitek elfeledni! Node sebaj Bindorfer Komám! azért én mégis írok Neked és együttvéve Szentendrének, mert saját magam akarom most revelálni Közétek. Mikor esténként hosszasan elüldögélek a pálmák, cédrusok ölelkező törzsei alatt úgy érzem: a művésztelep fái alatt vagyok, ahol napközben és este a forró nyár fény esője elöl meghúzódva hosszú lépcsőkön hallgatnak vagy nagyokat sóhajtanak a művészlelkek. És valahányszor a toscanai lányok izzó ajkára borulok, minden csókban a szentendrei férfit vágyó nők néma ölelkezését érzem. Kedves Komám! nincs fogalmad, mily különös érzés messzi-messzi helyekről egy különös egyedüliségben jelenbe álmodni egy elmúlt élet meleg történéseit. Az ember így társtalanságában képes mindenütt megteremteni magának a legcsodálatosabb környezetét. Csaknem két hónap óta barangolok Olaszországban: Velence, Roma, Orvieto, Siena és most Firenze a csodálatos Fiesoléval és Certosával. Ezekről a helyekről együttvéve küldöm most innen Firenzéből meleg üdvözletem Neked és a szentendrei társaságnak, a kétlábúaknak és a háromlábúaknak. Kedves Bindhofi! lehetőleg írjál mielőbb, mert szeretnék valami otthoni levegőt is érezni minél hamarabb, mert 21-én már bolyongok tovább Arezzo, Peruggia, Assisi, azon túl pedig a címem már Roma lesz. (Via Giulia u. 1 Accad. D'Ungheria). Add át mindenkinek az édes kis galamboknak és nagy kutyáknak üdvözletem. Ölel, kellemes karácsonyt kívánva k. feleségednek kézcsókkal cimborád Hincz Gyula Firenze, Via dei Bárdi $4. in. S. Volpi." Azaz bár egyáltalában nem titkolt törekvése a szentendreieknek, hogy eltartsák magukat a Társaságon keresztül, s ezért igyekszenek pénzt csinálni a telep adta lehetőségekből, azonban törekszenek arra is, hogy a Társaság baráti közösség legyen - s így „vendégfogadásra" is sor kerüL Hogy azután Hincz Gyula vajon miért nem tért vissza Szentendrére, az már egy másik kutatás kérdése lehetne. 1933- 34-ben az idős Tornyai Jánost hívják meg vendégként a telepre, melynek emlékét - a megszólítás alapján feltehetően Bánáti Sverákjózsef-nek szóló - 1933-ban írott levele őrzi. <f i83>