Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)
Dr. Nagy János: Korai szentendrei művek (Egy magángyűjtő tapasztalatai)
Dr. Nagy János Korai szentendrei művek (Egy műgyűjtő tapasztalatai) S ~ zentendre, a héttornya város zegzugos utcáival, barokk kőkapukkal díszített műemlék házaival, kovácsoltvas pinceajtóival, kis terein többnyire már az enyészetté vált „rángatós kútjaival" az egyik legszebb színfoltja az országnak. Valószínűleg a lokálpatrióta beszél belőlem, amikor e sorokat írom. Régi fotókat és képes levelezőlapokat nézegetve eszembe jutnak azok a régi emlékek, amelyeket ebben a városban megéltem. Az itt élő őslakosok szinte mindnyájan ismerték egymást. Aki e városban született és nevelkedett, annak természetes jelenség volt az évek során a festők sokasága. Jómagam személyesen csak néhányukat ismertem: Bánáti-Sverák József, Bánovszky Miklós, Conrad Gyula, Deli Antal, Érchegyi Irén, Kántor Andor, Módok Mária és Onódi Béla személyében. Iskolai rajztanáraim: Szösz Jenő és Sverák József vittek minket, diákokat a Ferenczy Múzeumba az 50-es évek kiállításait megtekinteni. Valószínűleg ezek az élmények mind hozzájárultak ahhoz az elhatározásomhoz, hogy gyűjtője legyek a korai szentendrei festészetnek. Néhány festőről, a hozzám legközelebb állókról szeretnék szólni, azokról, akiket személyesen is ismertem. Módok Máriát tartom a legtehetségesebbnek a női festők közül, akik a telepen dolgoztak. 1929-ben jött Szentendrére és több Szentendrén festett képpel már szerepelt a művésztelep tagjainak pesti kiállításán, majd később 1954-ben egyéni kiállítással is. Módok Máriát az 50-es években ismertem meg gimnazista koromban, amikor gyakran bejött hozzánk édesanyámmal beszélgetni. Rendkívül közvetlen, egyszerű, formaságokra nem adó, nagyon intelligens, szerény művész volt. Ma is eleven az az emlékkép, amint tolja régi kerékpárját a Bogdányi utcában és megy bevásárolni. Miután б vezette a háztartást, ez sok időt elrabolt művészi tevékenységéből. Sajnos, festészete nem teljesedett ki oly mértékben, mint ahogyan tehetsége lehetővé tette volna. Második férje, Czóbel Béla a század kiváló festője, akaratos, mondhatnánk erőszakos és morózus ember volt, és úgy sejtettük, nem túlságosan örvendett Mária néni festőművészi kiteljesedésének. Valószínűleg ezzel is magyarázható, hogy a háború utáni években kevés önálló tárlata volt. Egyik legjelentősebb, Szentendrén festett olajképe a tulajdonomban van, címe: „Látkép a Szamárheggyel", a 30-as évek elején készülhetett. Ezt édesanyám emlékezete is megerősíti. Mint ismeretes, Bánovszky Miklós volt a legfáradhatatlanabb és egyik leg91
