Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)

Kratochwill Mimi: Czóbel hatása a magyar (és szentendrei) művészetre 1935 előtt, a dokumentumok és visszaemlékezések alapján

ekkor Czóbel Béla nevét is kiejtette valaki előttem. Ha nem csalódom Lehel Ferenc. A művész, aki Párizsban élt, bár Budapesten született, itt a hosszú távollét folytán teljesen ismeretlen volt és csak a Párizst járt művészek hozták haza hírét. Igen jó hírét... Közben Czóbel képei is érkeztek Pestre, hogy Lehel Ferenc rendezésében a Tamás Galériában kiállításra kerüljenek..."

4 Fruchter Lajosnak nagy szerepe volt abban is, hogy modern magyar képgyűjteményével inspirálta a többi gyűjtőt, barátait is a képvásárlásokra. így került tőle, a Párizsból Czóbel által hazaküldött legjobb képekből néhány darab az Oltványi (Artinger) gyűjteménybe és a Szépművészeti Múzeumba. Fruchter gyűjteményéből válogattak, amikor Czóbel képei a Velencei Biennale magyar pavilonjában szerepeltek (1934). Fruchter ugyan arról szól, hogy Czóbel „teljesen ismeretlen volt" itt, ám valószínűleg inkább a magyar műgyűjtők nem ismerték még fel nagyságát, mert hiszen szerepelt például az 1926. évi őszi kiállításon a Műcsarnokban, írásban tudósított a párizsi ,,

Salon des Tuileries" kiállításról (Nyugat 1926. II. kötet, 159—160. 1.) és megjelent tanulmánya — franciául — Lehel Ferenc folyóiratában.

5 A 20-as évek végétől, hosszú évtizedeken át nyaranta hazajött Franciaországból, Hatvanba, Hatvány Ferenc barátja meghívására. Innen járt fel Pestre — és valószínűleg Szentendrére is. Gráber Margit, Czóbel hűséges jó barátja, emlékezéseiben szentendrei találkozásukról is ír. „... Később hazajárogatott Magyarországra, többször is. Szentendre strandján megjelent Lehel Ferenc vendégeként. Minket bámulatba ejtett, nem utolsósorban azért, ahogy fejest ugrott a Dunába. Megszerette Szentendrét, feleséget is kapott, a kitűnő Módok Máriát..."

6 A találkozás a 30-as évek közepén történhetett. Módok Máriának 1935-ben már készen állt kis nyaralója Szentendrén, hiszen mint a legtöbb „szentendrei művész" ő sem volt itt állandó lakos, inkább nyarait töltötte Szentendrén. (Fotó) Az irodalomban kevés olyan konkrét utalás van — ezek viszont forrásértékűek —, amelyek saját művészetüket jellemezvén, a művészektől származnak és a kisebb-nagyobb Czóbel hatásról szólnak. Barcsay Jenő vallotta Bojár Ivánnak: „... Kezdő koromban Czóbel és Szőnyi monumentális festészete is megfogott..."

7 Haulisch Lenke is idézi Barcsay Jenő közléseként, hogy „... döntő hatással volt rá Czóbel, első szentendrei jellegzetességű dombos tájainak, utcaképeinek kialakulására..."

8 Bálint Endre Czóbel reá gyakorolt hatásáról vallomásszerűen ír: „... A nagy művészek öröksége nehéz teher a soron következő nemzedék számára. Az örökség, akármilyen értékes és csábító, annyira súlyos is. Aki továbbcipelné, minden válogatás nélkül, annak szelleme rokkanna belé. A végrendelet egyik határozott pontja, hogy a gyűjtést elölről kell kezdeni, mert akkor lesz érdemes az örökségre. A magyar művészetet Nagybánya óta a magyar táj gazdagítja, de a mai nemzedék kevéssé járul hozzá, hogy művészetünk gazdagodjék. A harmincévesek korán kezdték az önállóságot: már húszéves korukban kitűnően ismerték az elődök miden erényét és hibáját, e sorok írója első ki76