Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)

Kratochwill Mimi: Czóbel hatása a magyar (és szentendrei) művészetre 1935 előtt, a dokumentumok és visszaemlékezések alapján

állítása alkalmával (1938) inkább Czóbel Béláról és Chagallról beszélt, mint magáról. Pedig akkor alig múlt húszéves..."

9 Diener-Dénes Rudolf hosszú ideig élt Párizsban, barátságuk Czóbellel is onnan, majd Szentendréről eredeztethető. Természet iránti rendkívüli érzékenysége, a mögöttes dolgok megragadása, festményeinek és rajzainak bravúros, néhol egy vonallal felépített kompozíciója, olyan hangulatot áraszt, amelyben Czóbel művészetéhez közelít. Francois Gachot jellemzi DienerDénest: „... elég megnéznünk, milyen döntő szerepet játszottak festészetében a különféle magyar tájak közvetlen élményéből született motívumok és mennyire telítettek helyi színekkel, akár Szentendrén dolgozott, akár Nagybányán..."

10 Módok Mária már kiforrott festő volt, amikor a 30-as évek közepén megismerte személyesen Czóbelt. Festészetének egyik vonulatában mégis érezhető a czóbeli hatás, színvilágában és kompozíciós rendjében is. Párizsi részletet ábrázoló olajfestménye (1937 körül) és a többi, szerkezetes és finom, meleg színekkel épített műből is érezhető a közelállás Czóbel művészetéhez. Természetes, hogy Módok Mária érzelmi világát nemcsak Czóbel személye, de festészete is mélyen érintette, ahogy emlékezéseiben Gráber Margit írja: „... Czóbel bizony árnyékot vetett rá. De szerette ezt az árnyékot. Mint egy meleg kendőt, úgy vette magára. Feleség volt, úgy vélte, a legnagyobb magyar festő felesége..."

11 Az a nagyrabecsülés és csodálat, amellyel Módok Mária Czóbelt körülvette, több szentendrei festőnek is sajátja. Sikerei, külföldi kiállításai, a róla szóló elismerő írások, nemkevésbé varázslatos, világotjárt személyisége egy nagy egyéniséget állított eléjük. A nagybányai művészeket épp úgy megragadták Czóbel ,,neós" képei a század elején, mint a szentendrei festőket későbbi művei. Ismerték nagybányai indulását, a párizsi tanulságokat, a Fauves-csoportban való részvételét, tanaik átszűrését és alkalmazását, továbbá a hollandiai években művészete kiteljesedését és a német expresszionisták, a Die Brücke csoport hatását. Tanaikat ugyan nem tette magáévá, de tapasztalataikat igen. Czóbel a természeti látványt és a benne rejlő mondanivaló kutatását és annak kompozíciós keretbe foglalását, szenvedélyes színvilágát és hallgatag bölcsességének képi megfogalmazását élete végéig vitte magával. A látvány csak kiindulási pontja volt mondanivalójának, ezért nem utánozhatták, mert a saját élményvilágát a saját hangján mondhatta el. Mindig megújult, mindig tudott újabb és újabb meglepetéseket szerezni alkotásaival. Ezért is volt hatása egyedülálló és megismételhetetlen. Talán nem is nyilatoztak volna a többnyire fiatal művészek az őket ért czóbeli hatásról, ha úgy érezték volna, hogy nem tudnak továbblépni egyéni útjukon. Ezt látszik erősíteni, hogy a hatás ugyan nagy volt, de sem epigonokká nem váltak, sem Czóbel tanítványaivá. Hiszen festőink további pályája e tanulságok felhasználásával is, olyan művészi utakra tért, amelyek már messze vitték mindegyikét a közös bölcsőtől, amikor talán csak ösztönösen merítettek e nagy művész munkásságból. Előbb-utóbb tehát sok művészt 77