Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)
Bodonyi Emőke: A szentendrei „római iskolások”. Neoklasszicizmus Szentendrén a harmincas évek első felében
A Szentendrén készült vízparti jelenetek közül Paizs Goebel szürrealisztikus hangulatú képeihez leginkább Freytag Zoltán festménye rokonítható (Szentendrei részlet, 1930). 93 Az élénk zöld, kék színekkel festett képen jobboldalt meredeken felfelé vezető út mellett házak látszanak vakítóan fényes oromfalakkal. Balra pedig a magasra emelt horizontvonalig érő vízfelület úgy tűnik, mintha szédítő mélységben lenne a házakhoz és a nézőponthoz képest. Ha nem lenne a kép címében megadva a tájkép szentendrei eredete, akkor egy mediterrán tengerparti látványt vélnénk felfedezni benne. Paizs Goebel „Aranykor" című festményén a háttér vízparti részlete a vitorláshajóval és az előtér élénk színezésű jelenete szintén ezt a mediterrán hangulatot árasztja. Mediterráneum, Árkádia, antikvitás hangulata keveredik ezeken a képeken. A művészek az idézet eszközével élnek: konkrét, érzékletes tárgyi elemekkel utalnak ezekre (antikvitásra korsóval, antik szoborral, mediterráneumra tengerrel, vitorlással, Árkádiára lóval, lovassal, női aktokkal). Ezek a megidézett világok nem idegenek egymástól, de mégsem tudnak érvényesülni, mert az egész ábrázolás bizonytalan, fojtott térbe kerül. Heintz aktképein valójában nincs igazi tenger, kietlen, sziklás partszakaszon áll a három női figura, Rozgonyi festményén a lószobor talapzatát közvetlenül a fodrozódó tenger hullámai csapkodják. A madárperspektíva alkalmazása mellett azonosíthatatlan építészeti elem vágja át átlósan a képet. A szentendrei művészek köréből éppen Paizs Goebel Jenő Szent Sebestyén című képén 94 él ehhez hasonló kompozíciós elvvel. Paizs Goebel művészete nemcsak az előbb említett tematikában kapcsolódik a római iskolások művészetéhez, hanem kompozíciós eljárásokban egyaránt. О is alkalmazza a madárperspektívát enteriőrjében (Műteremben 1930.). 95 A jellegzetes térszerkezet az eddig elemzett alkotásoktól elkülöníthető műtárgycsoportot képvisel. Ide tartozik Bánovszky és Pándy egymáshoz hasonló két fekvő női aktja. 96 Belső térben, feltehetően a műteremben készültek a képek, balról beeső fény éles fény-árnyék kontrasztokat eredményez, jellemzőek az élénk, körülhatárolt színfelületek. Az aktok pozíciói azonban egymáshoz képest eltérőek: Pándy képén a figura hanyatt, míg Bánovszkynál oldalt, térdeit behajlítva fekszik. Mindkét kép feltűnő rokonságot mutat Felice Casorati „Dél" című festményével, 97 amelyen földön fekvő aktok szerepelnek különböző beállításban és madárperspektívában ábrázolva. Az aktok között található két olyan figura, amelyek közül az egyik a Bánovszky, illetve egy másik a Pándy festmény alvó női aktjához hasonlít. Itt érhető tetten az Onódi-féle megállapítás érvényessége, ami szerint a művésztelepen megfigyelhető neoklasszicista tendenciát a Casorati-Oppi-féle művészet befolyásolta. Hasonló térfelfogás jellemzi Rozgonyi képét (A művész édesanyja, 1930 körül). A női figura belső térben ül, hangsúlyos elhelyezésével betölti a kép nagyobbik felületét. A háttérben a kép felső harmadában egy másik helyiségbe nyílik betekintés. A két tér azonban élesen elkülöníthető egymástól. 62
