Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)
Bodonyi Emőke: A szentendrei „római iskolások”. Neoklasszicizmus Szentendrén a harmincas évek első felében
neszánsz előképeket stilizáló munkákkal, és ezekre valóban érvényes a generációs megállapítás. Művészetében ugyancsak éppen ebben az időszakban jelenik meg az Árkádia-világ sajátos megidézése is, ami éppúgy a művészettörténeti örökség sajátos felfogásából fakadt. A magyar művészek számára az itáliai művészettörténeti emlékanyaggal való találkozás során csekély mértékben, de felbukkant a klasszicizálás korhű értelmezése: az ókori kultúra hatása. Ebből táplálkozott, de ettől el is különült az a klasszicizáló tendencia, ami az eredendő mediterrán világ élményhez kapcsolódott, és időtlen, Árkádia-világot felidéző általánosabb eszményképekig vezetett. Ebben az összefüggésben jelenik meg a vízparti téma több szentendrei művész munkásságában. Heintz és Rozgonyi festményein is gyakori a vízparti háttér egymáshoz hasonló kelléktárral: lóval, mezítelen lovassal, korsóval. Heintz alkotásain ezeknek együttese apró jelzésszerű háttérré alakul át, hiszen az előteret monumentális, szoborszerű, statikus női aktok foglalják el (Éneklő leányok, 1930 előtt; Aktok a tengerparton, 1930 körül). 88 Az „Éneklő leányok" című festményét a korabeli kritika „modern szellemű klasszicizálása" miatt nagy lelkesedéssel fogadta. 89 Amíg ennek a kompozíciónak hideg kékes színárnyalataiból, a szoborszerű szinte élettelen női figurák látványából hűvösebb, ridegebb hangulat árad, addig Heintz másik, de hasonló jellegű festményén — a melegebb, barnás színárnyalatok révén a kép atmoszférája is oldottabb. Az „Aktok a tengerparton" című képén egymás mögött, rendezett ritmusban, a spirálvonalat követve ülnek a női alakok. Heintznek ebből a képéből sugárzik a mediterrán világ eredendő élménye, és a maillol-i húsvér figurák élettelisége árad a női alakokból. Rozgonyinak a korszakban készült mediterrán élménnyel fémjelezhető műveinek visszatérő motívumai: ló, lovasok, laza, hosszú ruhába öltözött nőalak, antik oszlopok, oszlopfők, torzó stb. Az előtér hangsúlyos és egyben kimagasló motívuma mögött az egynemű háttér jelzésszerű marad (Hellas [Kompozíció lovakkal és görög szoborral] 1932 körül; Görög emlék [Fehérruhás nő]) 90 Az antikvitást felidéző motívumok az ókori kultúra attribútumaiként is értelmezhetők. Rozgonyi képein elsősorban az antik görög kultúra elevenedik meg. Árkádia érzés is átszüremlik ezeken a festményeken. A tengerparti jeleneteken ló és mezítelen lovasok ábrázolásával felsejlik a természettel meghitt kapcsolatban lévő emberiség érintetlen időszaka, amely egyben a civilizáció kezdete ebben az értelmezésben. Ha felidézzük az olasz Novecento elfogultságát az ókori itáliai művészet iránt, akkor Rozgonyinak e művei a görög kultúra iránti hitvallásként is felfoghatók. A szentendrei művészek közül Rozgonyihoz hasonló görögségtiszteletről Paizs Goebel Jenő 1931—33 közötti festményei tanúskodnak (Művészet 1931, Hellas 1933). 91 Míg azonban Rozgonyi mediterrán élménye időtlenséget sugall, addig Paizs Goebel tengerparti jelenetei a jelent idézik fel (Hellas 1933). A vízparti háttér Paizs Goebel „Aranykor" című képén 92 a mediterrán élményen kívül idilli hangulatot teremt, amely ellentétbe kerül az előtér halálképével: a halott madár és az élesen figyelő vadászkutya jelenetével. 61
