Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)

Bodonyi Emőke: A szentendrei „római iskolások”. Neoklasszicizmus Szentendrén a harmincas évek első felében

A szentendrei neoklasszicizmus azonban összetettebb forrásokból táplálkozott annál, hogy csak az olasz hatások kerüljenek igazolásra. Maga a Casorati-Oppi irányzat is áttételesen érkezett Szentendrére. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy két olyan festő, Bánovszky Miklós és Pándy Lajos festett Heintz Henrikkel egyidőben és festményéhez hasonló kompozíciót,

20 akik nem jártak Olaszországban. A festményeknek feltűnően hasonlók a stílusjegyei: áttekinthető szerkezet, térábrázolás, szigorú perspektíva, a modell merev beállítása, éles fény-árnyék kontrasztok. Emellett azonban megfigyelhető az a fajta klasszicizálás, amely a kor Árkádia-festészetéhez kapcsolódik, Maillol szobrászatát idéző formavilággal, a figurák szoborszerű, mozdulatlan beállításával, időtlenségérzettel, mediterrán élmény felidézésével (Heintz).

21 A mediterráneum a görög kultúrára hivatkozással meghatározó téma Rozgonyi László és Paizs Goebel Jenő képein,

22 hangulatában metafizikus-szürrealisztikus töltéssel megjelenik önálló tájképeken (Freytag Zoltán)

23 és háttérként szolgáló tájképi részleteken vallásos festményeken (Heintz).

24 Ez a klasszicizálás a Szőnyi-kör húszas évekbeli neoklasszicizmusának hagyományát

25 is továbbélteti, de már a harmincas évek olasz orientációjú neoklasszicizmusához kötődik. Még őrzi az Árkádia-festészet elkötelezetlen, monumentális klasszikus nyugalmát, ugyanakkor feltöltődik olyan mellékhangulatokkal is, amely az olasz piktúra metafizikus, szürrealisztikus vonulataihoz köthető. A Szőnyi István és a köréje gyűlt művészek nevével fémjelzett, a húszas évek közepére lezárult neoklasszicizmus és ennek Árkádia-világa fontos hagyományként értelmezhető a szentendrei neoklasszicizmus kibontakozásában. Több olyan festőművész dolgozik a művésztelepen, aki kapcsolatban volt ezzel a körrel (Deli Antal, Paizs Goebel Jenő és Jeges Ernő).

26 Emellett Bánovszky Miklós, Bánáti Sverák József, Rozgonyi László és Pándy Lajos nagybányai tájékozódása, Heintz Henrik, Jeges Ernő, Bánovszky, Rozgonyi müncheni, Heintz Henrik a római ösztöndíjtól független olaszországi tanulmányai, Rozgonyi és Jeges párizsi ösztöndíjai számos vonatkozásban hasonlítható Szőnyi, Patkó Károly, Aba-Novák Vilmos pályakezdéséhez.

27 A szentendreiek pályakezdését ugyanúgy késleltette az első világháború mint Szőnyiékét. A Szőnyiék művészetében elemzett plaszticitás Deli, Paizs Goebel és Jeges munkásságának húszas évek eleji periódusában is kimutatható. Jeges esetében azonban ennek bizonyításával adós a művészettörténet.

28 A legfontosabb adalékot néhány felkutatható festménye

29 és Lázár Béla katalógus előszavai adják. Lázár Béla Jeges művészeti törekvéseit Szőnyi Istvánéhoz és Aba-Novákéhoz hasonlította, ahhoz a festőnemzedékéhez, akik „a tradíciót akarják átalakítani új természetlátással...a tér és volumen viszonyának új értelmezésével, erős plasztikai hatásokra törekedve.", ...akik új szépséget keresnek és „akik a fény formafelbontó ereje helyett a színek plasztikai hatását kezdték hangsúlyozni."

30 Jeges azonban másféle módon alkalmazza a formák plasztikus megfogalmazását. Józsefet az ó-kútba dobják testvérei című gobelintervén (1922)

31 a 51