Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)
Kiss Joakim Margit: A tájkép a szentendrei festészetben 1926–1935 között
ábrázoló csoport — fehér asztalnál, tengerparton, kosztümösen, patetikus mozdulatokkal — szintén kettős stílushatást mutat. A figurák formálása inkább akadémikus-romantikus; a zöldes, vízszintes pászmákra szakadozó tájháttér azonban az impresszionistáktól tanult bravúrra vall, amely kontrasztot alkot a figurák nagyigényű gesztusaival. A kép nincs datálva — ünnepélyessége miatt azonban valamilyen alkalomra készülhetett. A szentendrei 'festészet első tíz évének tájképfestészetét nagyjából három korszakra tehetjük stiláris törekvéseik alapján. KORAI TÁJFESTÉSZET Legjellemzőbb vonása, hogy nem egységes, a csoporton belül összerendezetlen, de talán legfontosabb ismérvük, hogy kinek-kinek saját életművében is nyersnek, kissé éretlennek látszanak ezek a művek. Ilyen Bánáti Sverák József Szentendréje 11 , mely kivágásával, a faluszélről ábrázolt távoli tornyaival mindenestől Fényes Adolfnak a húszas évek végén festett Szentendrei részletéhez hasonló. 12 A kép talán művészcsalogató látványosságnak készült: Haulisch Lenke írja a Szentendrei festészet monográfiájában, hogy képeslap készült a festményről. 13 A sötét, kékes-barna előtérben alkalmazott figurák különösen Fényes Adolf alakjaira utalnak: a látványt „magyarázó" gesztusok, mozgások inkább a müncheni akadémia kellékeire utalnak... A látvány megfogalmazása erőteljes, sárgái, kékes színei mindenesetre a „világos" festés eredményei, de inkább a szolnoki telep ismérveit hordozzák. Onódi Béla Patakpartja 14 enyhe rálátásban készült, hátterében magas, sötét nyárfáival egészen Paál Lászlós hangulatot áraszt, míg előterének naturalisztikus, fáradt színviszonylatai inkább a szolnoki realistákra utalnak. Formafelbontó díszítgetései azonban — különösen a patakvíz felületén — franciaországi élményeiből származnak: mintha Toulouse Lautrec felületjátékai elevenednének meg — csak egészen más környezetben... Rozgonyi László Szentendrei városrészlete 15 nagytávlatú, felületnézeti kép a városka azóta beépített nyugati széléről: apró házakat, ligetes részleteket, két templomtornyot, háttérben a Duna csillogó víztükrét láttatja a dimbesdombos előtérből, melynek felületére hajladozó vonalakkal tagolt árnyékok nyúlnak. Ez a díszítményesség megkülönbözteti a naturalista tanulmányoktól, ám ugyanakkor a kép meghatározó eleme az égháttér sávokra tagoltsága is: a fény jobbról, kévékben ömlik a tájra. Mindez vastag festékréteggel, „vakolva". Az előtérben epikus részletek láthatók (mint Paizs Goebel egyik korábbi képén 16 is). 37