Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Bódi Zsuzsanna: Lakodalmi szokások Ipolytölgyesen

Ragyognak az égen a csillagok immár, Megszűnt minden munka, az utas sem jár. Összeölelkedve nyugszik sok kedves pár, Menyasszony, nyoszolyád téged is készen vár. Mire valók gyertyák íme a kezembe, Miért tartom a szüzet a kezembe. Azért, hogy elmenjek vele egy ösvényen, Amelyen elment egy legény nem régen. El is jött az óra, hallgatok a szóra, Mert már tizenegyet elütött az óra. A mi vőlegényünk lefeküdt a padra, Melyért e személynek menni kell a harcra. Én búcsúzást veszek nemes frekvencia, E frekvenciának kedves főnásznagya. Jól tudjuk, hogy elment menyasszonyunk párja, Azért hát őtet bocsássuk utána. Kedves lánypajtásaim hozzátok fordulok, Ha rátok nézek, szinte megvidulok. De seregetekből más útra indulok, Éppen miatta kissé búsulok. Nem lesz már köztetek maradásom, Mert férjem házánál lesz az én lakásom. Amint férjem fújja úgy lészen járásom, Jaj de hamar elmúlt az én leányságom. Az Úr Isten adjon nektek is egy hű párt, Egy szívből szeretett, szerelmes hitvestárst. És e társatok soha el ne hagyjon, Végre az egekbe magához fogadjon. Asszony barátaim, hozzátok fordulok, Ha reátok nézek, szinte megvidulok. Mert seregetekbe még ma itt beállok, Nektek is minden jót kívánok. Fogadjatok engem társaságotokba, Hamar részesüljek gondoskodástokba. Részesüljek mulatságtokba, Bízhassak mindenkor barátságtokba. Ez a gondolat ébreszté szívemet, Hogy már ezután köztetek találom helyemet. Ajánlom tinéktek szerető szívemet, Mint én szeretlek, ti is úgy engemet.