Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Bódi Zsuzsanna: Lakodalmi szokások Ipolytölgyesen

Őszi szellő fújta eddig szép hajamat, Sokszor lobogtatta ékes pántlikámat. No de már most megválók azoktól, Megválók az én leányságomtól. Párta, párta, leányok átka, Kapom pártám, messzire hajítom, Tengernek mélységes mélyébe lenyomítom. A mi vőlegényünk az ajtó sarkában, Hányja-veti szemét a cifra dunyhára. Hogy minél hamarább bújna már alája. Nem szólok már többet, mindjárt vége lészen, Búcsúzom az egész sokaság fejében. Áldást, víg mulatást mind az egész népre, Kívánom, itt hagyom az egész seregre. Csendes jó éjszakát kívánok azoknak, Akik hűen fáradoztak, különösen násznagyurunknak. Azok közül pedig atyjának, anyjának. Már jó éjszakával itt hagylak titeket, Virrasszon az Úr benneteket, Már megyek kísérni az elment kedvesemet. Már most nincs más hátra, Fogd a kezét, vidd az ágyra. Te vőlegény, a cigány anyjára, Én meg megyek a menyasszony hasára. A menyasszonytánc után a keresztanyja elvitte a menyasszonyt megfésülni „tyúkosba", aztán rátették a menyecske kendőt. Mikor elkészült, a vőlegénynek meg kellett csókolnia, csak akkor állhatott fel. A vőlegény vezette vissza a vendégek közé. A menyasszony vőfélye ekkor kezdte a menyecsketánc versét, közben a menyasszonnyal - kézenfogva egymást forogtak: Menyecsketánc Jó reggelt kívánok e ház gazdájának, Vele egyetemben kedves násznagyának. Úgy közönségesen a frekvenciának, Úgy az elejének, mint az utoljának. Legyen áldott az Úr, aki benneteket, Eddig megtartotta egészségeteket. Nem borította gyászba a ti fejeteket, Ezután is híven őrizzen titeket. 68