Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Schleininger Tamás: Várospolitikai koncepció dr. Antolik Arnold: „Mi volt Szentendre és mi lehetne” című „célkitűzési kísérlete” nyomán

"A mezőgazdaságban a szőlőtermelés hanyatlásával az állattenyésztés és gyümölcstermelés fellendült. A kiirtott szőlők helyére, a napos domboldalra többhelyütt gyümölcsfákat telepítettek, amelyek száma 1895-re 24.480-ra emelkedett. Főként a cseresznye-, szilva-, mandulatermelés volt jelentős. A gyümölcsfák megoszlása fajtánként a következő: - alma 2.132 darab - körte 2.472 darab - cseresznye 6.022 darab - meggy 2.855 darab - őszibarack 1.042 darab - kajszi 2.917 darab - szilva 3.053 darab - dió 821 darab - mandula 2.954 darab - gesztenye 9 darab - eper 203 darab A gyümölcstermesztés egyúttal felélénkítette a gyümölcskereskedelmet is. A Darutéren gyümölcspiac volt, ahová 8-10 nagykereskedő hozta a gyümölcsöt. A gyümölcspiac forgalma állandó növekedési tendenciát mutatott. Sőt, Angliába és Németországba is került a szentendrei gyümölcsből! A kereskedelem "felfuttatása" a 20-as években már gondot is okozott a város vezetőségének: "a Darutér mellett fekvő Ignatovity féle ingatlan megvétele gyümölcsvásár céljára. Indoklás: az itteni lakosság által termelt gyümölcs és egres értékesítése illetve árusítása eddig az úgynevezett Daru ház előtt történt. Tekintettel azonban arra, hogy a terményeknek ezen a helyen való árusítása különféle szempontból számtalanszor kifogásoltatott, de meg helyszűke miatt akadályba ütközik, azoknak ide, s onnét továbbszállításáról gondoskodni kellett egy megfelelő közterület biztosításával." 53 A szó szerint vett gyümölcskultúra tehát már létezett Szentendrén. Az Antolik Arnold által kitűzött cél: a tudományosan megszervezett, iparszerű termelés beindítása volt. A második esetben - a nevelőintézetek, internátusok fejlesztése - egy olyan lehetőséget villant fel a város előtt, aminek aktualitása semmit sem kopott az eltelt idők folyamán. A kérdés fontosságára való tekintettel a problémát a későbbiekben, Antolik Arnold nyomán fogjuk elemezni! Egy másik visszatérő motívum a polgármesternél a nyaralás, üdülés kérdése. A szerző összehasonlítja Szentendre helyzetét a Hűvösvölggyel, a Svábheggyel, Zugligettel. Ezek a kiránduló-, üdülő helységek abban az időban jobban megközelíthetők voltak, de ugyanakkor jóval drágábbak is, mint Szentendre. Az összehasonlítás folytatódik a Pest alatti Duna helyzetével. A folyó már a 30-as években szennyezett volt a gyárak, kanálisok által, a levegő nemkülönben. Emellett környéke sem hasonlítható össze a szentendrei Duna szakaszával. Az, hogy Szentendre mégsem fejlődött azzá, amivé lehetőségei megengedték volna, annak: "a rövidlátó veszekedés, a lustaság és a piszok az okai." /Sic!/ /24/ Az egymásra mutogatás, a mindent mástól váró "kényelmeskedés"olyan aberrációkhoz vezetett, mint az a helyzet, hogy a szentendrei határban földterületekkel rendelkeznek a pomáziak, szentlászlóiak, szigetmonostoriak, pócsmegyeriek, budakalásziak és békásmegyeriek. Ezzel szemben - a szerző tudomása szerint - egyetlen szentendreinek sincs földje a szomszédos községek határában. "Mert aki nem szereti a földjét, elveszti azt!" /24/ Pedig Szentendre egyszer már gazdaggá tette művelőit, és újból gazdaggá tehetné most is. Igaz, a 3.000 kat. hold szőlő újratelepítésének nincsenek valós lehetőségei - már csak a borászat dekonjuktúrája miatt sem -, de a gyümölcs /és ezen belül a csemegeszőlő/ és zöldség eltarthatná a várost. Ugyanazt kellene megvalósítani, amit Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös elért. Velük összehasonlításban pedig Szentendre óriási előnyben lenne a fővároshoz való közelsége miatt, és ami179