Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Ikvainé Sándor Ildikó: Népi mesterek, művészek Pest megyében

Kedveli és megfigyeli az állatokat, madarakat. Igen sok állatot mintázott már meg. Pl. kutyát, kecskét, őzet, sast, tigrist stb. Szereti a magyar történelmet, érdekli történelmi nagyjaink élete. Meg is faragja őket könyvekben, folyóiratokban vagy a televízióban látott képek alapján. Jellegzetes, szép szobrokat készített Széchenyi Istvánról, Petőfiről, Kossuthról, Rákóczi Ferencről, Árpád vezérről, Attiláról, a Honfoglaló lovasról, Bartókról stb. A televízió sok témát adott már Kovács Ferencnek. A látottakat megfigyeli, megjegyzi. „Nagyon meg köll figyelni, egy pillanat alatt. Hogyan mozog, milyen a mozgása, ruhája, alakja, s a színeket is." A látottakat elraktározza a fejében, s mikor megvan hozzá a fa, vázlat nélkül faragja a szobrot.' így készült televíziós film láttán a Szent György szobor, Árpád, a Magyar vitéz, VIII. Henrik, Julius Caesar a harckocsiján, a Juhász stb. Jelentős helyet foglalnak el művei között a lovasszobrok. A lovakat különböző pozitúrában jeleníti meg: ágaskodik a lovas alatt, üget, szekeret húz, mendegél, várakozik stb. Más műveket átélt élmények emlékezete után faragott. Ilyen a Boros gazda, az Erdészfogat, a Lóvásár is. Gyakran merít ihletet a bibliából. Az Ó- és az Újszövetség alakjait szívesen megörökíti. Ide tartozik a Mózes, a Sámson és Delila, a Judit, Izaiás próféta, Szent Flórián, Mária, Őrangyal stb. szobra. Mint városban élő ember nemcsak a paraszti- hanem a városi élet mozzanatait, jellegzetes alakjait is megfigyelte és megfaragta (pl.: Cirkuszi mutatványos, Táncosnő, Akt, Pankrátor, Női csábítás stb.) 1984 óta közel 300 szobrot faragott. Három önálló kiállítása volt Vácon 1990ben,

35 a vasutas szakszervezet kultúrtermében a „Gödör"-ben. 1991-ben Kecskeméten az Országos Naiv Művészek Múzeumának pályázatára beküldött pályamunkáival második díjat nyert. Ugyanitt még ebben az évben önálló kiállítást is rendeztek számára. Ugyancsak 1991-ben, Szentendrén a Népművészetek Házában rendezett kiállításon 10 műve szerepelt. E kiállítás három évig volt látható. 1992-ben Vácon volt önálló kiállítása. 1993-ban Vácon elnyerte a Neufeld Anna alapítvány díját. 1994-ben a váci Művelődési Házban volt önálló kiállítása, majd az 1994-95-ös Téli Tárlaton szerepelt műveivel, ahol szintén díjat nyert. Még ugyanebben az évben a váci Metesz Székházban is volt kiállítása legújabb műveiből.

36 Szobrait a kecskeméti Országos Naiv Művészek Múzeuma, a szentendrei Ferenczy Múzeum, a váci Tragor Ignác Múzeum őrzi, de elkerültek számos magyar- és külföldi magángyűjtőhöz is, pl. Párizsba, Brémába. Kovács Ferenc mindnyájunk örömére igen termékeny alkotó, így bizonyára igen sok munkájában, kiállításában gyönyörködhetünk majd. KURIS LAJOS (1925) 1925. május 8-án született Nógrád megyében, a Szécsény melletti Endrefalván. Szülei parasztok voltak, kilenc gyermeket neveltek. Kuris Lajos kovácsinasnak szegődött Endrefalvára. Itt kezdődtek vele a bajok, mert bár erős, ügyes gyereknek tartotta a mestere, volt egy „hibája", hogy balkezes volt. „Gyönge volt a jobb kezem. Gúnyoltak a többiek, hogy ez a gyerek suta, nem lesz ebből semmi. Szóval sértegettek önérzetemben. Valóban sok problémám volt, mert ha a mesternek segítettem, nekem a másik oldalra kellett volna állni, vagy az üllőt megfordítani. Ezt nem lehetett. Meg kellett tanulnom jobb kézzel dolgozni. És eleinte kiesett a kezemből a kalapács. Szóval voltak problémáim, sokszor elkeseredtem."

37 Aztán egy alkalommal Salgótarjánban vasat vásároltak. Ott egy idős bácsival, a mestere ismerősével találkoztak, aki elmondta, hogy a háborúban volt vele egy kassai őrmester, a patkoló kovácsok vezetője. „Balkezes volt, de olyan ügyes gyerek volt, hogy a főhadnagy feleségének megpatkolt egy tojást! - Én úgy megörültem, amikor ezt végighallgattam! Hogy az is balkezes 109