Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Ikvainé Sándor Ildikó: Népi mesterek, művészek Pest megyében

volt már egy pár. Rendeztem magamnak kiállítást."

5 Apja szívesen taníttatta volna, de nem volt rá pénz. Protektor pedig nem akadt, hiába kérvényezgettek. Családtagjairól gyakran készített képeket. Ilyenek pl. az Ebéd után, Reggeli készülődés, Apám, A festő nővére, Családi kör, Kisöcsém, s idesorolhatók önarcképei is. Kedvenc témái az ünnepek köréből kerültek ki. Szerette a táncmulatságokat, a vasárnapi sétákat ábrázolni, élvezettel festette a lakodalom forgatagát. Bálba, lakodalomba főleg azért járt, hogy megfigyelje a táncolók mozdulatait, a szoknyák libbenését - mondta. Remek képeket festett a falusi élet hétköznapjairól is: pl. a Baromfi udvar, Egy kakas Öt tyúk, Várakozó, Hagymát ültetnek falun stb. Megörökítette a sorozás élményeit, s bár maga alacsony termete miatt nem vált be katonának, büszkén vallotta, hogy ő festészetével szolgálja a hazát. Az első világháború idején behívták hadimunkára, Pestre. A Ganz Danubius gyárba került. Itt ismerkedett meg Bálint Jenővel, aki felfedezte tehetségét és megrendezte az első kiállítását 1923-ban. Kirobbanó sikert aratott. Másnapra a képek fele már elkelt. Mindenki őt csodálta, s korának legjobb festői, legkiválóbb írói a legnagyobb elismeréssel írtak róla. Képeinek árából Bálint Jenő és a kultuszminiszter segítségével házat vettek neki Úszódon. Hazaköltözött.

6 Szerződést kötött Bálint Jenővel, hogy minden képet neki, illetve csak rajta keresztül ad el, ezért ő további kiállításokat szervezett 1928-ban, 1929-ben és 1934-ben. A festés mellett azonban napszámba járt, mert bár volt rendelés képekből, nem lehetett csupán ebből megélni. A helyzet a háború idején egyre rosszabbodott. Házukat 1941-ben a nagy árvíz elvitte. Kalocsára költöztek. A lakbért ledolgozták, csak így tudtak fizetni. 1949-ben a Képzőművészeti Tanács segítségével Cegléden, a város szélén kaptak egy kicsi, földes, vizes, tanyasi jellegű Oncsa házat. Ott élt le családjával közel 40 évet. Sokan segítettek neki, mégis sokat nyomorgott. Az 1950-es években volt, hogy egy-egy oldal szalonnáért adta oda az éppen megfestett képét, mert nem volt mit enniük.

7 Lassan, módszeresen festett. Fehérre alapozta a vásznat. Rárajzolta ceruzával az elgondolt témát. A vázlatot gyakran radírozta, javítgatta; aztán a bal felső sarkon kezdve, a jobb alsón befejezve szépen, pontosan kifestette a képet. Két hétig, néha tovább is eltartott, míg eggyel-eggyel elkészült. Minden kész kép boldogságot jelentett számára, de egyben szomorúságot is, mert amint elkészült, meg kellett válnia tőle, mivel szüksége volt az érte kapott pénzre. így mindig csak az az egy képe volt otthon, amin dolgozott. De szinte minden egyes képéről tudta évtizedek múlva is, hogy melyik kihez került. Közel fél életét Cegléden töltötte, mégis csaknem minden képe Uszódot, gyermek- és ifjúkorát ábrázolta. Élményeit elraktározta, életét újraélte egy-egy alkotásával. Tökéletes, élethű ábrázolást adott falujáról, annak lakóiról, családjának tagjairól. Képein nemcsak a házakat, szobabelsőket, tárgyakat festette meg élethűen, hanem az embereket is. Minden uszódi polgár reájuk ismerhetett. A 10-20 alakos képeiről is sorra elsorolta, hogy ki látható rajta, akár szemben, oldalt vagy háttal állott is. Tudatosan, mindig átélt élményt örökített meg. Utolsó éveiben sajnos már nem tudott festeni. Elromlott a szeme, betegeskedett. Mintegy másfélezer képet és rajzot készített munkás életében. 1984 december 25-én halt meg. Festményeit őrzi a Nemzeti Galéria, a kecskeméti Magyar Naiv Művészek Múzeuma. Legnagyobb Benedek gyűjteménye a Ceglédi Kossuth Múzeumnak van. BERÉNYINÉ SZILÁDY SAROLTA (1937) Farmos községben született 1937. február 7-én.

8 Tápiószelén lakik. 23 évig tanyán élt, Prónai báró farmosi birtokán. Édesapja sokak által tisztelt, becsült és szeretett, nagytudású gazdatiszt volt. Gyönyörű éveket töltött kinn a tanyán. Gyermekélete a vizivilág közepén, két szigeten és a község közötti területen zajlott. E környezetről megállapították, hogy a Hortobágy kicsinyített mása. Nem csoda tehát, hogy szereti és 98