Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Bódi Zsuzsanna: Lakodalmi szokások Ipolytölgyesen

ím itt áll előttünk az édes menyasszony, Hogy menyecske fejjel először mulasson. Minden vendégnek egy nótát juttasson, S majd ajándékul új cipőt varrasson. Táncoljon hát vele mindenki egy kurtát, De el ne tapossák a cipője sarkát. Gondoljanak arra, hogy drágáért varrták, Azután tömjék meg pengőkkel a markát. Az asztal közepén van egy üres tányér, Én kezdem a táncot, a többi még ráér. Addig menjenek el ezresért, százasért, Húzd rá cigány, az új házasért! Tekintsetek reám, jaj de pórul jártam, Minden szabadságot magamtól elzártam. Ezt a kedves órát, régtől fogva vártam, Ami rajtam történt éppen úgy akartam. Csendesség, szép vendégség nem kell zsimajogni, Egy is közületek meg ne merjen szólni. Mert aki a házba nem akar táncolni, A konyha ajtón is ki kell áztat tolni. Valakik itt vagytok, mind reám figyeljetek, Mint egy derék vitézt engem úgy nézzetek. Bátor ember vagyok, nem félek tőletek, Éles fegyveremtől meg ne ijedjetek. Mióta kint voltam nagy viadalt láttam, Kukorica szárat, torzsát sokat vágtam. A nagy viadalban szinte elfáradtam, A vár tetejére keményen felhágtam. Most a szalmavárból érkeztem hozzátok, Derék vitéz vagyok, íme láthatjátok. Egy újságot mondok, jól meghallgassátok, De előbb egyet iszom, ha nem sajnáljátok. Mihelyt a várajtón a lábam betettem, Mindjárt rám lőttek, attól csak szédültem. Hogy szólott a fegyver, attól csak megijedtem, Csak kicsibe múlott, hogy vissza nem estem. Már igazat mondok, eddig csak tréfáltam, Nem esett hiába, hogy innét megváltam. Nálam a korona, amelyet találtam, Kardom hegyén van, amellyel helytálltam.