Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Bódi Zsuzsanna: Lakodalmi szokások Ipolytölgyesen

Pénzszedés zenészek részére A mi zenészeink nagyon szomorkodnak, Már a hegedűk is alig nyikorognak, Húrjaik is már mind elszakadoznak, Hogyha a zsidótól gyantát nem kapnak. Csakhogy nincs pénzük, hogy vehetnének gyantát, Húrt sem tudnak venni, szegények azt mondják. Hogy tehát a nótát tovább húzhassák, Dobjanak a tányérba egy pár darab forintot! A vacsora végeztével szedték a gazdasszonyok a kásapénzt. Egyikük bekötötte a kezét, mintha leforrázta volna, másik kezében egy nagy fakanalat tartott. A társa egy tállal követte. Kérték a vendégektől a „kásapénzt," aki nem adott, annak jól a fejire koppintottak a fakanállal. A vacsorát követő mulatozás során legnépszerűbb a következő nóta volt:

32 Hazudik, hazudik, Aki azt mondja, Hogy a mi bandánknak Nincsen ivója. Bibó bácsi, Babó bácsi, Most iszik a Lajos bácsi. Le vele, le vele, Váljék egészségére! Ugyancsak szívesen énekelték a következő dalokat is:

33 1. Rigómadár fölszállott a fára, Azt fütyüli, elhagyta a párja. Engemet is elhagyott a babám, Mégsem sírok, mint a rigó madár. Rigó madár, ne szállj fel a fára, Inkább szállj fel a babám ablakára. Dalold el a szomorú nótámat, Katonának viszik a babámat. 2. Szemereg az eső, Nem akar elállni. Ez a barna legény Hozzám akar járni. Járhatsz babám, járhatsz, Járhatsz, én nem bánom, Csak az édesanyád, Engem ne gyalázzon. 63