Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Bódi Zsuzsanna: Lakodalmi szokások Ipolytölgyesen

Ne gyalázzon engem Senki édesanyja, Mert én az ő fiát Nem szerettem soha. Ha szerettem volna, Nagyobb híre volna, A tölgyesi lányok Kidalolták volna. 3. Udvarom, udvarom, Szép kerek udvarom. Jaj de sokat söpört Az én gyenge karom. Söpörtem eleget, Söpörjön már más is. Szerettelek babám, Szeressen hát más is. Jaj annak a fának, Kit fejszével vágnak. Jaj annak a lánynak, Kit mindig gyaláznak. Engemet is gyaláz Egy semmirevaló, Vágja ki a szemét Két fekete holló. 4. Ne feküdj a szénaboglya tövébe, Körül van az rózsafával ültetve. Könnyebb nékem száz rózsafát kivágni, Mint tetőled kisangyalom elválni. Lányok, lányok, de szépek vagytok este, Olyak, mint a tearózsa levele. Tearózsa hullajtja a levelét, Szép a kislány, ha bekötik a fejét. A menyasszonyház vendégei éjfél előtt érkeztek kállátóbaa. vőlegényházhoz. A menyasszony vőfélye lombos, ágas fából, papírszalagokkal, csirkelábakkal, vöröshagymával „díszített" kállátófát tartott a kezében, a menyasszony keresztszülei az állványra tett menyasszonykalácsot vitték, ennek elkészítéséről a keresztanya gondoskodott. A kállátósok zárt kapukat találtak a vőlegényháznál. „Beénekeltek", a dal első két sorát háromszor ismételve:

34 64