Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Bódi Zsuzsanna: Lakodalmi szokások Ipolytölgyesen

Ha az én gégémen egy csepp víz lefolyna, Sírjában mind a kettő rögtön megfordulna. Most az Úr Istentől csak azt kívánom, Fúljak egy hordóba, az legyen halálom. Húszakós nagy hordó legyen borral tele, Ha vesztem érzem, abba ülök bele. Kitátom a számat, dől a jó bor belé, Ha megfúltam, lelkem repül az ég felé. Angyalok visznek fel a magas mennybe, Amint dukál, Szent Péter a kapuba szalutál. Uram, ezt engedd be a Te kebledbe, Éltében a csizmája a vizet nem tűrte. No de talán elég is lesz belőle, Nem szeretek hozni sokat egy süttetből, Akadoz a nyelvem, nem áll ritmus felé. Biz'Isten nem tudom, mi ütött belé, A fejem meg szédül, forog az egész világ, Adj'Isten kenteknek szerencsés jó éjszakát! Pohárköszöntő Szeretem szívemből a szép lányt, menyecskét, De csak a fiatalt, nem ám a vénecskét. Ha akadna köztetek, aki szívesen lát, Nyújtsa koccintásra felém a poharát! Pohárköszöntő

3

" Poharam, új pár, értetek emelem, Fűzzön össze titeket az örök szeretet. Legyetek boldogok majd az életben, Örvendjetek majd a sok gyerekbe. Nem kívánok sokat, de nem is keveset, 13 lányt, 12 gyereket. Násznagyuramékat is az Isten éltesse, Fúljanak bele a rántott levesbe. Ha a bor, mint a víz úgy ömlene, Násznagyuraméknak is szájkosár kellene. Vacsora közben került sor a zenészek tányérozására. A vőfély a következő verssel buzdította fizetésre a vendégeket:

31 62