Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Bódi Zsuzsanna: Lakodalmi szokások Ipolytölgyesen

ható, a házasságot nem kötők száma elenyésző. Az özvegyen maradtak újra házasodtak, özvegy volt I9IO és 192O között az egyik, vagy mindkét fél a házasságkötések 17%-a esetében.

4 Ipolytölgyest, kis lélekszáma miatt, nagyobb részt az exogám házassági kapcsolatok jellemzik. A századelőn a település házasodási körét az azonos néprajzi csoporthoz tartozás határozta meg. Az Ipoly alsó folyása menti falucsoport (Ipolytölgyes, Letkés, Ipolykiskeszi, Leled, Helemba, Bajta) és Ipolyszalka város lakóit - vallási, gazdasági és kulturális kapcsolatrendszerük révén máig erős identitástudat köti össze. 19IO és 192O között Ipolytölgyesen a házasságkötések csaknem egyharmada esetében a vőlegény, 27%-ában pedig a menyasszony nem helyi lakos. Az összes házasságkötés 42,8%-át tette ki a néprajzi csoporton belül létrejött házasságok aránya. A faluban lakók közti házasságok aránya ennél alacsonyabb, 41,4%. Ipolytölgyes legszorosabb házassági kapcsolatban a legközelebbi településsel, Ipolykiskeszivel állt, a házasságkötések 27,1%-ában ottani lakos az egyik fél, ezt követi Letkés (7,1%), Ipolyszalka (4,3%), Leled (2,9%) és Bajta.

5 Ipolytölgyes kis falu lévén, mindenki ismerte egymást. A nagylányok és legények a családi eseményeken, közös .munkákon és a fiatalság szórakozási alkalmain találkozhattak egymással. A családi események (lakodalom, temetés), a rokoni kapcsolatok révén, a falu házasodási körébe tartozó települések fiatalsága számára is alkalmat adtak a találkozásra. К fonó és a hozzá kapcsolódó játékok a 20-as években szűntek meg a faluban, kukoricafosztáskora fiatalok együtt dolgoztak, tollfosztáskorpedig a legények az ablak alatt vártak a lányokra, hogy hazakísérjék őket. A lányok vasárnap, Utána után 3-4-en összefogódzva, énekelve sétáltak a templom és a főút között. Ez volt az ideje a fiatalok közös játékainak is, mint például a lányok métajátékának böjti időszakban, a Hősök szobránál. Kedden, csütörtökön és szombaton a csoportosan járó legények megverték a lányos házak ablakát, különféle tréfákat csináltak. Pl.: „Leszedték az utcaajtókat. Szegény Dudás Mari néni legyütt hozzánk este. Nyitja az utcaajtót, beesett az utcaajtóval az udvarba."

6 Szétszedték a szekereket is, fölvitték a tetőre. „Ezt már csak úgy emlegették, a 20-as években lehetett. A Nagy Ferenc bácsiék szekerét fölhordták a pince tetejire, kerekenkint, tengelyenkint. Ott fönt összerakták."

7 Ezeken a legényes napokon járhattak a legények udvarolni a lányos házakhoz. Egymás jobb megismerése és az udvarlás alkalmai voltak a táncmulatságok. „Mikor érzik a buborkák, hogy már ki lehet bújni, kezdődött régen a vasárnapi tánc. Több csoportban, harmónikaszóra táncoltak, akinek volt, aköré csoportosultak a környékbeliek."

8 „Táncmulatság nagy ünnepek másnapján szokott lenni. Tiltott időben egyházi vonalon nem engedélyezték volna, régen a papnak is alá kellett írnia. A pógárlegények szedték a belépőket a bálra, ez az övék volt, de mindent a sajátjukból fizettek. Ők fogadták a cigányt is, bérelték a helyiséget. A pógárlányok főztek a zenészeknek, nem fizettek belépődíjat."

9 „Ha rövid a farsang, akkor az eladó lányok így imádkoztak a férjhezmenésért: „Akármilyen, csak legyen!" De ha hosszú volt és lehetett válogatni, akkor így szólt az ima: „Szépet is, jót is!" Az ifjúságnak és az öregeknek cigányzene szólt a kocsmába három napig, kedden éjféli harangszóig. A bál végén mindenki ezt dalolta: Háromágú vasvilla, itt a farsang utolja!"

10 „Szüreti bál október közepén volt szokás. Kimentek a pincékhez, onnan jöttek be kocsin. Elöl hintóban jön a bíró meg a bírőné: nagyobb legények, lányok... Utánuk jönnek egy kocsin a cigányok, van köztük vajda, vajdáné is. Utána egy kocsin az igazi cigányok, muzsikálnak... Mikor körülkerülték a falut, a kocsmába hajtottak. A táncterem szőlőkoszorúval volt feldíszítve, középen egy literes üvegben bor. A plafonon több is lógott, diannás üvegekben, szőlőfürtökkel díszítve. Litánia után indultak el, reggelig tartott a bál. A táncteremben voltak csőszlegények, csőszlányok, vigyáztak, hogy ne lopjon senki, se bort, se szőlőt. Aki lopott és megfogták, kellett neki fizetni, a kasszába ment a pénz. Utoljára a nagy koszorút levették és elárverezték."

11 42